M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
60 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak miniszteri biztosa, egy általa megbízott ügyvéd, a megyei népfront-, párt- és tanácsi végrehajtó bizottság egy-egy delegáltjából, valamint az igazságügy-miniszter által kijelölt elnökből állt. A határozatot az igazságügyminiszterhez kellett felterjeszteni, a végső döntés tehát Nezválé volt. Az ügyvédek létszámának gyökeres csökkentését is előírta a párthatározat. Budapesten 800, vidéken 1200 ügyvéd megtartását irányozta elő. A felülvizsgálat alapját az 1957. évi 66. tvr. adta, amely a fontos és bizalmas munkakörök betöltésének feltételeit szabályozta. A rendelet szándéka szerint az erkölcsi bizonyítvány felhasználásának szabályait alkotta meg, valójában azonban a politikai megbízhatóság kritériumait fordította le a jogi normák nyelvére.19 A jogszabály kizárta, hogy „fontos és bizalmas állásokat” betölthessen olyan személy, aki ellen „jogerős büntető ítélet” van hatályban. Az évtizednyi kommunista diktatúrát követően ezen személyek köre rendkívül tág volt, hiszen nemcsak azok estek ebbe a kategóriába, akikkel szemben (jogos vagy jogtalan) bírói ítélet született, hanem az internáltak, kitelepítettek széles csoportjai is.20 Másfelől az sem mehetett át a felülvizsgálati rostán, aki általában „olyan magatartást tanúsít, amely méltatlanná teszi a szocialista értelemben vett ügyvédi gyakorlat folytatására”. Ennek a gumiszabálynak esett áldozatul többek között Tóth Ilona védője, Kardos János, illetve ugyanabban a perben Obersovszky Gyulát védő Schirilla György, akik 1957 februárjában még a szabad védőválasztásnak köszönhetően védőügyvédként vehettek részt az első nagy nyilvánosságot kapó megtorló perben. A hírhedt 1958. évi 12. tvr.-rel lényegében – politikailag megbízható bizottságok révén – a szakmai alkalmassági szempontok mellőzésével teljes tagrevíziót vezényelt le az igazságügyminiszteren keresztül a pártvezetés. Az ügyvédi kar országos felülvizsgálatával párhuzamosan azonban tovább folytatódott a forradalom alatt jelentős szerepet vállaló ügyvédek elleni támadássorozat is, köztük a Budapesti Ügyvédi Kamara Forradalmi Bizottsága tagjainak meghurcolása. Az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának fegyelmi fellebbviteli tanácsa Dr. Holló Gyula fellebbezését elutasította, az ügyvédségtől való elmozdítást helyben hagyta.21 Dr. Kömley és társai ügyében azonban az egriek enyhe ítéleteit hatályon kívül helyezte, és a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa a BÜK Forradalmi Tanácsának hét tagja ellen új fegyelmi eljárást indított. Két hónappal később pedig bíróság elé állították Dr. Jármay Zsigmondot, a BÜK Forradalmi Bizottságának elnökét és Dr. Steinhaus Ernőt, a testület főtitkárát. Ügyükben 1958. május 30-án született ítélet. Jármayt elsőfokon három évi börtönbüntetésre, másodfokon 1958. november 4-én egy év nyolc hónap büntetésre 19 Gyekiczky Tamás: Rendcsinálás. Tisztogatás az ügyvédi karban, 1957–1958. Dokumentumok. Jogtörténeti Szemle, 2008/1, 52–72. 20 Uo. 21 BÜK 1958 F 1022/4.
