M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
59 Kiss Réka: Fegyelmi eljárások budapesti ügyvédek ellen szóló 1957. 34. számú törvényerejű rendeletet, melynek 31. §-a szabályozta, hogy a büntető eljárások során, ha „azt az állam érdekének megóvása különösen indokolja, meghatalmazott vagy kirendelt védőként csak az az ügyvéd járhat el, akit az igazságügyminiszter az e célból összeállított jegyzékbe felvett ”. A politikai ügyekben „elfogadható” védők listája a Rákosi-korszakban is létezett. Az ún. dupla nullás ügyvédek körét az Államvédelmi Hatóság állította össze azokról az ügyvédekről, akik ilyen ügyekben eljárhattak. Erről az eljárásról azonban 1953 után Molnár Erik akkori igazságügy-miniszter is elismerte, hogy törvénytelen, miként a legfőbb ügyészhez intézet átiratában kifejtette: „[...] a polgári büntető vonalon elrendelt »titkos védői lista« törvénytelen, mert erre jogszabály nincs”, ugyanakkor azon az állásponton volt, hogy a politikai ügyekben „nem indokolt a szabad védelem”, tehát „helyesnek tartjuk, hogy a katonai védőkről szóló rendelet értelmében a polgári vonalon is csak kiválasztott védők láthassák el a védelmet. Azonban ehhez megfelelő egységes jogszabály kellene...”17 A megtorlás jogi kereteit aládúcoló jogszabályi csomag részeként készült 1957. 34. tvr.-rel tehát lényegében jogszabállyal szüntették meg a szabad védőválasztást a politikai bűnperekben. Az általános ügyvéd-helyzetet azonban még így sem sikerült megnyugtatóan orvosolni. Nezvál 1957. decemberi előterjesztése nyomán a Politikai Bizottság 1958. február 18-ai ülésén többpontos rendelkezéscsomagot szavazott meg. Egyrészt, a PB döntésén alapuló, 1958. március 30-án kihirdetett, az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről szóló 1958. évi 12. tvr. gyökeresen újraszabályozta az ügyvédi működés kereteit, felszámolva addigi autonómiájukat, az ügyvédeket ügyvédi munkaközösségekbe kényszerítve. 18 Ettől kezdve magánügyvéd-gyakorlatot csak igazságügyminiszteri engedéllyel lehetett folytatni. A párt deklarált célja az volt, hogy 1958. szeptember 1-jéig a „magánügyvédkedés lényegében megszűnjék”. A párthatározat szerint az új „ügyvédi munkaközösségeket szocialista tartalommal kell megtölteni”, biztosítani kell, hogy valóban az ügyvédség kollektív szervei legyenek. Egyúttal megszüntették az Ügyvédi Kamarák Választmányának és az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságának a mandátumát, az átmeneti időre pedig miniszteri kiküldötteket állítottak az élükre. Másrészt, az ügyvédi munkaközösségek megszervezésével egyidőben, amelyek így lényegében kizárólagos működési keretei lettek az ügyvédeknek, a PB, illetve a PB határozatokon nyugvó rendelet országosan elrendelte az ügyvédi névjegyzékek felülvizsgálatát. Az öttagú felülvizsgáló bizottság az ügyvédi kamara 17 MNL OL. XIX.E. 1. Z. doboz 0056/20/1953 és 0056/30/1953. Vö.: Kahler Frigyes: Bírói gyakorlat a hétköznapok koncepciós ügyeiben (1949–1956). Magyar Jog , 1993/2, 73–79.; 1993/8, 460–466. 18 A Politikai Bizottság 1958. február 18. határozata..., valamint az 1958. évi 12. törvényerejű rendelet az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezeteiről.
