M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
382 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár alkotmánybírósági ellenőrzéssel. Ez a szempont az Alkotmánybíróság létrehozatalkor nem tudatosult senkiben. Az Alkotmánybíróság az óhajtott jogállamiság instrumentáriumához tartozott, a módosítással demokratikussá tett Alkotmányt a tárgyaló politikai felek érdemesnek tartották »védelemre«, az Alkotmánybíróság léte vagy nem léte egy nagyobb politikai alku viszonylag jelentéktelen tétele volt.” 45 E sorok szerzője az AB szerepét alapvetően másként látja, tekintettel annak kardinális politikai kérdésekben hozott állásfoglalásaira, kiemelve itt az igazságtételt, a vagyoni kárpótlást, a földügyeket és azt a mindent eldöntő elvi kérdést, mely szerint az Alkotmánybíróság a diktatúra jogát – jogbiztonság címén – valójában kanonizálta és ún. értéksemleges alkotmánybíráskodást alakított ki. Ennek fényében aligha hihető, hogy a rendszert változtató elit az AB-t a „forra dalom alkotmánybírósági ellenőrzése” céljából hozta létre, s még kevésbé, hogy az „egy nagyobb politikai alku viszonylag jelentéktelen tétele volt. [Kiemelés tőlem – K. F.]” Forradalomról természetesen nem beszélhetünk, így annak alkotmánybírósági ellenőrzéséről sem, sokkal inkább a szabad választásokon létrehozott országy gyűlés által meghozott törvényekben kifejeződő akarat felülírásáról. Ez pedig azt a munkahipotézist erősíti meg, hogy ti. a rendszert változtató elitnek nagyon is szüksége volt egy olyan, az európai jogállamok által elfogadható szervezetre, amelyen keresztül akaratát – ideértve a társadalmat negatívan érintő kompromisszumait is – végre tudja hajtani, a törvényhozás ellenében is. Az Abtv. – mint arra Sólyom László is több helyen nyomatékosan és jogosan rámutatott – korántsem tökéletes törvénymű. Mindez széles körű lehetőséget biztosított az AB-nak, hogy működésének kereteit a már fentebb jelzett – politikát formáló irányba – alakítsa ki. A jogtechnikai kérdések közül jelentős volt a hatályon kívül helyezés fő szabályaként az ex nunc hatályon kívül helyezési gyakorlat, amelyet az AB a „jogbiz tonság” elvének érvényesülésével indokolt. Az ex tunc hatályon kívül helyezés pedig csupán ritka kivételként jelent meg az AB gyakorlatában. 46 Az első alkotmányértelmezések rámutatnak arra, hogy az AB „két alapvető tapasztalatra tett szert. Az egyik lehetősége saját hatáskörének megállapítására vagy kizárására; a másik, hogy kényes politikai vitában hogyan lehet elválasztani a jogi érvelést a politikai döntéstől...”47 Az AB első elnöke tehát pontosan érzékelte a jogi és politikai döntések közötti különbséget, csakhogy a gyakorlatban korántsem a két kérdéskör elválasztására törekedtek az AB határozatok. 45 Uo. 28–29. 46 Uo. 34–36. 47 Uo. 37.
