M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
38 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak mentes Magyarországért folytatott szabadságharccá vált.12 A szovjet vezetés Magyarországgal kapcsolatos politikai elhatározásait feltétel nélkül megvalósító magyar vezetők a következményekkel nem számolva – szinte reflexszerűen – fordultak a Szovjetunióhoz segítségért. Bizonyítható, hogy a szovjet vezetők által kijelölt, majd az események hatására többször módosított mozgástér határait – október 23-a és 28-a között – a magyar vezetés egyetlen lényeges kérdésben sem lépte át. A szovjet vezetés alapjában véve alkalmasnak tartotta a Gerő Ernő, majd 25-től Kádár János vezette párt- és (a valójában formálisan október 28-ig nem létező) Nagy Imre nevével fémjelzett állami vezetést a kialakult válság – szovjet érdekeknek megfelelő – kezelésére. Nem kerülhető meg annak kimondása sem, hogy a politikai vezetés – a válság kezelésével kapcsolatos alapdöntések meghozatalában – egységes volt, így egységesen felelt mindazokért a következményekért, amelyek e döntések hatására Magyarországon bekövetkeztek. A szovjet beavatkozás kérésének, elfogadásának és tudomásul vételének alapvető okai a Magyar Néphadsereg alkalmazhatóságával és megbízhatóságával kapcsolatos – nem minden alap nélküli – kételyek voltak. E kételyeket erősítették a honvédség Budapesten állomásozó, valamint a fővárosba később felrendelt alakulatainak „bevetése” során szerzett első tapasztalatok. A pártvezetés által felállított Katonai Bizottság,13 más néven „a stáb” – amely a fegyveres erők és testületek tevékenységének ellenőrzésére törekedett – mindenekelőtt a hadsereget igyekezett „karhatalmi mozgásba hozni”. A Katonai Bizottság a Honvédelmi Minisztériumban elsődleges feladatának a Központi Vezetőség képviseletét, a pártházak védelmének megszervezését és ezzel egy 12 Ugyanerről a témáról lásd: Horváth Miklós: Fehér foltok a forradalom és szabadságharc térképén. Szovjet csapatok Magyarországon. Múltunk , 1996/3, 101–122.; Uő: A Magyarország ellen végrehajtott szovjet agresszió. A „Hullám” és „Forgószél” fedőnevű hadműveletek. In: A magyar forradalom eszméi – Eltiprásuk és győzelmük, 1956–1999. Szerk. Király Béla – Congdon, Lee W. Budapest, Atlanti Kutató, 2001, 65–88.; Györkei Jenő – Horváth Miklós: Adalékok a szovjet katonai megszállás történetéhez. In: Szovjet katonai intervenció – 1956 . Szerk. Gy. J. – H. M. Budapest, H&T, 2001, 7–118. 13 A Katonai Bizottságnak kezdettől tagja volt Kovács István, Földes László, Fehér Lajos, Mező Imre; annak tevékenységében részt vett a fegyveres erőket felügyelő két miniszter, Piros László és Bata István is. Az október 25-én tartott központi vezetőségi ülés második részében a Katonai Bizottság vezetőjévé Kovács István – a Bizottság addigi vezetőjének – kérésére a Politikai Bizottság tagját, Apró Antalt választották. Ekkor döntöttek arról is, hogy a Katonai Bizottság bevonhatja a munkába a Központi Vezetőség katonai kérdésekhez értő tagjait és a volt partizánokat. Lásd még erről: Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Az erőszakszervezetek és a forradalom – Katonai Bizottság (1956. október 24. – október 30.) és a katonai diktatúra terve. Kortárs , 1996/6, 83–102.
