M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
360 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár egy olyan politikai vonalat képviselt, ami a rendszer átalakítását „szociáldemokratizált” politizálással látta megoldhatónak. Az ÚMF elnöke Ujhelyi Szilárd, ügyvezető titkára pedig Vitányi Iván lett, akik egykor mindketten exponálták magukat Nagy Imre híveiként. Nyers Rezső, a ’68-as gazdasági reformok atyja, Ujhelyi és Vitányi egy akkor még párton kívüli platform alakításában vállaltak szerepet, ami viszont 1990 májusától − akkor már az MSZP-ben – megerősödött, az arculat és pártpolitika irányultságának meghatározójává vált. Pozsgay Imre ezzel azonos időben távozott onnan. 1989 tavaszán még az az MSZMP Nemzetközi Pártkapcsolatok Osztályán készült egy feljegyzés Az MSZMP tagságáról a Szocialista Internacionáléban címmel. 17 Az érvek mellett megfogalmazódott: „Érdekünk a szociáldemokrata pártok széles eszköztárának és tapasztalatainak lehetséges adaptálása a gazdaság és a politikai élet minden területén.”18 Az anyag megfogalmazta, hogy a magyar párt számára a szociáldemokrata alternatíva szolgálhat igazodási modellként, ehhez azonban nemcsak az országnak, hanem a magyarországi demokratikus szocialista baloldalnak is fel kell zárkóznia az európai baloldalhoz. „Csatlakozásunk a Szocialista Internacionáléhoz vagy aktív részvételünk munkájában az MSZMP egyfajta elismerését jelentené az Internacionálé által, ami viszont elősegíthetné itthoni legitimációnk erősödését. Bizonyítaná, hogy a nemzetközi szociáldemokrácia az MSZMP-t demokratikus szocialista pártnak, illetve szervezetnek tekinti.” 19 A feljegyzés külön kitért arra, hogy az MSZMP szervezeti és működési szabályzata mennyiben felel meg annak, és mely részeiben kell még további átalakításokat végezni ahhoz, hogy a Szocialista Internacionálé Szervezeti Szabályzatának, vagyis a tagság kritériumának megfeleljen. Ezek a kritériumok lényegében 1989 nyarán megfogalmazódtak a kongresszusi előkészítés során. Az egyik legfontosabb szempont a demokratikus centralizmus elhagyása volt. Bihari Mihály megállapítása szerint 1989. október 6−9-e között az MSZMP tizennegyedik és az MSZP első kongresszusa, tehát ebben az értelemben két kongresszus zajlott le. Az MSZMP XIV. kongresszusa feladatait a következőkben állapította meg: 1.) A párt önmeghatározása; 2.) Döntéshozatal arról, hogy az MSZMP egy vagy több utódpárt formájában alakuljon át, milyen karakterisztikája legyen; 3.) A politikai viszonyok közötti elhelyezkedés meghatározása. 20 A tavaszi–nyári események és a párton belüli viszonyok alakulása alapján érzékelhető volt az a fajta előkészületi törekvés, hogy az MSZMP „szélső politikai 17 Közli: Simon i. m. 2014, 100−104. 18 Uo. 19 Uo. 20 Bihari Mihály: Egy pártkongresszus szociológiája. Az állampárt végórái. In: Magyarország politikai évkönyve, 1990. Szerk. Kurtán Sándor – Sándor Péter – Vass László. Budapest, AULA–OMIKK, 1990, [21–28.] 21.
