M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
336 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár kisgyermeként megélő új generáció a rendszer minden igyekezete ellenére emlékszik Nagy Imrére, ’56-ra, a hatalom illegitim kezdeteire, és nemcsak emlékszik rá, de követelésként fogalmazza meg, hogy „egyszer majd el kell temetNI / nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”. A vers nem maradhatott megtorlatlanul: a rovatvezetőt elbocsátották, a főszerkesztőt megrovásban részesítették, Nagy Gáspárt az Írószövetségen belül ellehetetlenítették. A Tiszatáj 1986. júniusi számában A fiú naplójából címen került kiadásra Nagy Gáspár egy újabb „botrányverse”, amelynek bevezető sora – „...és a csillagos estben ott susog immár harminc évgyűrűvel a drága júdásfa”33 – a ’80-as évek legszigorúbb kultúrpolitikai fellépését váltotta ki. A lapot év végéig betiltották, szerkesztőit menesztették, a szerzőt szilenciumra ítélték. 1986-ban, a rendszerváltozás előestéjén 1956-ra tett pár szavas, sorok közötti utalás, egy néhány ezres példányszámban megjelenő vidéki folyóirat hasábjain elég volt ahhoz, hogy a hatalom úgy érezze, elérkezett türelmének végső határához. A dolog súlyát érzékelteti, hogy Kádár János személyesen foglalkozott – ahogy fogalmazott – „a francos versnek”34 az ügyével. „Ütni kell, ha kell! Nekem ez a véleményem. Szerintem ezek az elemek a türelmi határt elérték”35 – fakadt ki Kádár. A párt kulturális KB titkára pedig így nyilatkozott az „ismert, hírhedt költő” ominózus költeményéről: „súlyosan sérti egész önérzetünket, politikai érdekeinket”. 36 Miért is ez az ingerültség az egyébként (a blokk országaihoz mérten legalábbis) liberális kultúrpolitikájáról elhíresült Kádár-rendszer részéről? Azért, mert ez a vers egyértelmű válasz arra kérdésre, amit Kádár belső pártberkekben – költői kérdésnek szánva – nem egyszer maga vetett fel: „Amennyiben Nagy Imre nem volt áruló, akkor ki volt az áruló?” 37 Ez a „végítélet” hangulatát megidéző Nagy Gáspár-i válasz egyre nehezebben volt a palackban tartható. Egyre többen kezdték kerülgetni a „forró kását”, ki a széles nyilvánosság előtt burkoltan, utalásokba rejtve, ki pedig a második nyilvánosság illegális fórumain nyíltan, határozottan. A szamizdat kiadványok köré szerveződő értelmiségi kör az 1980-as évek elején kezdett, noha illegálisan, de egyre szervezettebb formában aktivizálódni. Legjelentősebb folyóiratuk, a Beszélő 1983 októberében tematikus számmal deklarálta ’56, mint forradalom melletti kiállását. Ezt követően ’56 emlékének 33 1986-ban ez a sor a harminc éve elárult ’56-os eseményeket idézte meg. 34 A PB szeptember 9-i ülésen fogalmazott így. Idézi: Pintér M. Lajos: Ellenzékben, 1968–87. Lakitelek, Antológia, 2007, 132. 35 Idézi: Huszár Tibor: Kádár. A hatalom évei. Budapest, Corvina, 2006, 292. 36 A június 23-ai KB titkársági ülésen elhangzottakat idézi: Pintér M. i. m. 2007, 131. 37 Idézi: Ablonczy László: Most is aggódom... Szűrös Mátyás tegnapi küzdelmekről és mai kétségekről. Tiszatáj, 1990/6, [74–95.] 82–83.
