M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
335 Szekér Nóra: 1956 – 1989-ben „NEM SZOKTUNK BESZÉLNI 1956-RÓL, DE ÚGY ŐRIZZÜK A SZÍVÜNKBEN, MINT A GYÉMÁNTOT”29 – A MAGYAR TÁRSADALOM ÉS 1956 EMLÉKE A rezsim keletkezésének körülményeiből fakadt tehát, hogy 1956-ról beszélni már önmagában a rendszer kereteit döngető ellenzéki cselekedetnek számított. Nüánszoknak tűnő gesztusok e kérdésben már a renitens kategóriába estek, amelyeket csak a jóindulat választott el a lázadástól. Sokan a maguk harcát azzal vívták meg, hogy nem ejtették ki az „ellenforradalom” szót, mások október 23-án gyertyát gyújtottak, szűk családi körben őrizték a halottak emlékét. Ezek az emlékezések azonban elszigetelt jelenségek maradtak, amelyek nem lépték át a magánélet szféráját. A társadalom nagy része igazodott a Kádár-rendszer által előirányzott túlélési feltételekhez. A tízévi börtönbüntetésre ítélt Krassó György emlékei az 1963-as szabadulása után megélt élményeiről jól tükrözik ezt a lelkiállapotot: „Az emberek eltolták maguktól a témát. [...] Bár az is tény, hogy a rokonszenv soha nem szűnt meg, és sokkal több támogatást és segítséget kaptam az emberektől, mint amennyit most el tudnék mondani. [...] De ez a segítség nem azért volt, mert a forradalomért lelkesedtek, hanem azért, mert ez egy becsületbeli ügy volt, de naivitás volt, öngyilkosság volt, felejtsük el.” 30 A hatalom a felejtés tekintetében nagyon szigorú volt. Bármiféle, akár a sorok közötti utalásra is a legnagyobb ingerültséggel reagált, egy véletlenül elejtett, analógiára alkalmat adó szó is elég volt egy cikk betiltásához, a szerkesztőség elleni retorziókhoz. Az esetek többségében azonban az ’56-ot megidéző gondolatok még a betiltás lehetőségéig sem juthattak el, mert még ha le is íródtak, a szerkesztőségig sem igen jutottak el, nemhogy a nyomtatásig. A hatalom túlfűtött érzékenységére, valamint a rendszerrel való szembehelyezkedés ’56 köré való kikristályosodására példa Nagy Gáspár két verse. 31 1984-ben az Új Forrás októberi számában jelent meg az Öröknyár; elmúltam 9 éves című vers, melynek minden sora csupa nagybetűvel szedve NI-re végződik. A cím Nagy Imre kivégzésének időpontjára utal,32 a NI végződés pedig monogramjára. Üzenete a Kádár-rendszer nagy félelmét szólaltatja meg: az ’56-ot még 29 Az éppen betiltott Mozgó Világ folyóirat munkatársának mondata az emigrációban élő irodalomtörténész Cs. Szabó Lászlóval folytatott 1984-es beszélgetés során. Cs. Szabó László: Két könyv. Irodalmi Újság , 1984/1, 17. 30 Interjú Krassó Györggyel. In: Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék. Interjúk. Budapest, T-Twins, 1995, [49–70.] 60–61. Krassó György szerepét 1956 emlékének ápolásában lásd: Szekér– Riba i. m. 2014, 42–46. 31 A vers háttértörténetéről lásd: Októberi Stációk. Nagy Gáspár és 1956. Szerk. Pécsi Györgyi. Budapest, Nap, 2016.; Müller Rolf: A Tiszatáj-ügy állampárti dokumentációja, 1986. Kortárs , 2001/7, 39–68. 32 Nagy Gáspár 1949. május 4-én született, és 1958 nyarán volt kilencéves.
