M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
329 Szekér Nóra: 1956 – 1989-ben eseményekben, amelynek szemtanúi és résztvevői vagyunk. [...] A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna. Kétségtelen, hogy úgy, ahogy minden nagy népmegmozdulásban történni szokott, az elmúlt napokat is felhasználták kártékony elemek közönséges bűncselekmények elkövetésére. [...] De az is vitathatatlan, hogy ezekben a megmozdulásokban elemi erővel bontakozott ki egy nagy, egész népünket átfogó és eggyé forrasztó nemzeti demokratikus mozgalom. [...] Ezt a nagy megmozdulást az elmúlt történelmi korszak súlyos bűnei robbantották ki.”6 A kormány új politikájával párhuzamosan a párt is átértékelte az álláspontját, és nemzeti demok ratikus fordulatnak nevezte az eseményeket. Az október 31-én Kádár János vezeté sével megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – Ripp Zoltán szavaival élve – „egyértelműen a forradalom platformjára helyezkedett”,7 november 1-jén kiadott alapnyilatkozata már dicsőséges népfelkelésről beszél: „Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus. Bátran elmondhatjuk: ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. [...] Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igazi hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől.” 8 E nyilatkozatot az esti órákban sugározta a rádió Kádár János hangján, ekkor azonban ő már Moszkva felé tartott, hogy ott kapja meg a pontos instrukciókat a szovjet fegyveres beavatkozás utáni hatalomátvételhez.9 A szovjet interven ciót követően a Kádár-kormány november 4-i megalakulását bejelentő felhívás az eseményeket megint új megközelítésben magyarázza. Ismét előkerül az ellenforradalmi jelző és a párt lényegében a legelső értékeléséhez tért vissza, azzal a hangsúlykülönbséggel, hogy az irányadó tendenciák ott még ellenforradalmiak voltak, amelyek mellett jelen voltak a jogos követelések, itt azonban megjelenik a kétszakaszos értékelés , 10 miszerint a megmozdulások népfelkelésként indultak, de az idő előrehaladtával az ellenforradalmi erők egyre inkább teret nyertek. „A hazánkban október 23-án megindult tömegmozgalom, amelynek nemes célja a Rákosi és társai által elkövetett párt- és népellenes bűnök kijavítása, a nemzeti függetlenség és szuverenitás védelme volt, a Nagy Imre-kormány gyöngesége és a mozgalomba befurakodott ellenforradalmi elemek növekvő befolyása 6 Uo. 1997, 153. 7 Ripp i. m. 2002, 148. 8 Kádár János: Pártunk védi nemzeti becsületünket, a demokrácia és a szocializmus ügyét. Rádióbeszéd. Népszabadság , 1956. 11. 02. 1. 9 Részletesen lásd: Ripp Zoltán: Az MSZMP legitimációja a Kádár-korszak kezdetén. Mozgó Világ , 1997/11, [21–34.] 21. 10 Ripp i. m. 2002, 148.
