M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
322 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár Berecz ennek jegyében mutatja be az események nemzetközi kontextusát. Először az amerikai elnöki adminisztrációk felszabadítási és feltartóztatási politikáját ismerteti, s mindkét törekvést mélyen ellenségesnek írja le (ez természetesen helytálló megállapítás), majd a Szabad Európa Bizottság által a szocialista Magyarországgal szemben elindított FOCUS-hadműveletét, annak egyes szakaszait elemzi, végül a külső erők 1956-ban játszott szerepét taglalja. Az elbeszélésben a forradalom előtti történések, mozzanatok tekintetében annyit nem haszontalan megjegyezni, hogy abból indirekt módon ugyan, de az világlik ki, hogy a külföldi nagyszabású tervek, célkitűzések, illetve a valós, kézzelfogható eredmények között hatalmas szakadék tátong, így az olvasó – a szerző minden igyekezete és szándéka ellenére – a leírtakból nem érzékeli e hadműveletet túlontúl veszélyesnek a kommunista államrendre nézve. 25 Fontos megállapítása a munkának, hogy Magyarországon voltaképpen nem létezett olyan központ, amely a népi demokráciával szembenálló belső ellenség illegális tevékenységét koordinálta volna. Berecz szerint az irányító külső s volt: a Szabad Európa Bizottság ügynökök, titkos üzenetek révén igyekezett az általa anyagilag is támogatott csoportokat – köztük az olyan „klerikális” földalatti szervezeteket is, mint például a Regnum Marianum – irányítani. 26 Mindezt azért tartjuk fontosnak kiemelni, mert ezen megállapításokból két következtetést is le lehet vonni, ami az „ellenforradalom” hivatalos narratíváját támogatja. Az egyik az, hogy ezek szerint a „Nyugat” egyik itthon működő illegális szervezetet sem tartotta alkalmasnak az ellenállás vezetésére, nem tekintette egyiket sem legalább megközelítően egyenrangú partnernek. Ez pedig mutatja azt is, hogy voltaképpen e csoportok – legalábbis ezen narratíva szerint – mennyire nem gyökereztek mélyen a magyar társadalomban, sőt, voltaképpen idegenek voltak attól. 1956 tehát a külső és belső ellenség (illetve az itthoni deklasszált elemek, a csőcselék) műve volt, nem pedig a magyar nép széles rétegeinek megmozdulása. E második elemből kihallható a kádári békülékenység is: mivel a társadalom nem vagy nem úgy felelős az eseményekért, annak tagjai a körülményekhez, tabukhoz való igazodásuk esetén békében élhetnek a szocialista Magyarországon. És ha már érintettük a belső tényezőket, akkor érdemes megemlíteni azt is, a szerző mit is tartott szükségesnek ismertetni a kommunista Magyarország belső viszonyaival kapcsolatban. Ebben a kérdésben Berecz narratívája rímel Hollós Ervinére, ugyanis ő is a Rákosi-rezsim szemére veti, hogy míg helytelen társadalompolitikája sok konstruktív, társutas polgári elemet elidegenített, sőt üldözött, addig a valódi ellenséggel szemben nem lépett fel elég hatékonyan. 25 A FOCUS-hadműveletre, annak szakaszaira és hatására (melyek kis sarkítással voltaképpen röpcédulázásban merültek ki) vonatkozóan lásd: Uo. 21–79. 26 Uo. 47.
