M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
315 Strausz Péter: Rugalmas változatlanság ha úgy tetszik, ambiciózusabb célja is: lefejteni az 1956. októberi eseményekről minden olyan értelmezési réteget, ami akár csak halvány pozitív színezetet is mutathat. Mivel a könyv szemléletmódja ennek megfelelően merev, hogy azt ne mondjuk, „koncepciós”, nem túlzás, ha Hollós munkáját a hivatalos propaganda termékeként értelmezzük. A könyv hivatkozásai, felhasznált forrásai is azt erősítik meg az olvasóban, hogy az írás az állampárt és a Kádár-rendszer hivatalos 1956-képének sokszorosított nyomata. A szerző, ahol megnevezi forrásait, ott többségében a forradalom utáni megtorlás pereinek, illetve az 1945–1956 között a jobboldali, vagy akár csak nem kommunista személyek elleni eljárások dokumentumaira támaszkodik. Bizonyos fejezetekben előfordulnak Nagy Imre egyes írásaira, valamint a nyugati emigráció lapjaira, kiadványaira, igen ritkán idegen nyelvű, döntően amerikai munkákra történő hivatkozások, azonban ezen sporadikus forráshasználatok is szemmel láthatóan szelektívek, koncepciózusak. Még inkább problematikusak a könyv azon állításai, melyek mögött nem találunk forrásmegjelölést, holott a kijelentés súlya igencsak indokolttá tenné azt. 6 Ahogy korábban említettük, a munka elsődlegesen az „ellenforradalom” résztvevőire, nem pedig eseményeire koncentrál, ez utóbbiak voltaképpen csak mintegy hátterét, illetve sok esetben igazolását adják az „ellenforradalmárok” bemutatásának, jellemzésének. Az események felvillantásában is tetten érhető a szerzői szándék: az október 23-i felvonulás, tüntetés, a Rádió ostroma, a fegyverraktárak elfoglalása, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Köztársaság téri székházának ostroma azért kerül említésre/elemzésre, hogy ezeken keresztül lehessen a történések szereplőit elmarasztalóan bemutatni. Ebből a szempontból érthető módon hiányzik viszont az október 25-i Kossuth téri sortűz említése. A narráció egésze azért is féloldalas, mert 1956 egyik meghatározó aktora, a szovjet hadsereg teljesen hiányzik annak szereplői közül. Ez pedig szinte lehetetlenné teszi számos „ellenforradalmár”, valamint történés mozgatórugóinak a megértését. Emiatt az sem világos példának okáért, hogy a Corvin közi, Széna téri stb. „ellenforradalmi fegyveres csoportok” miért is jöttek létre, mit is csináltak 6 Jó példa erre a forradalmat Hollós szerint az amerikai titkosszolgálatokkal, illetve azok megbízásából előkészítő magyar emigráció számára adott nyugati instrukciókkal kapcsolatban Adolph A. Berlenek, a Szabad Európa Bizottság elnökségi tagjának a CIA megbízásából a Szabad Európa Kollégium nyári egyetemén tartott 1956. augusztusi előadásának említése. Ezt ismertetve Hollós szó szerint idéz az előadás állítólagos szövegéből. A szó szerinti közlés után a szerző megemlíti, hogy Berle felhívta a hallgatóság figyelmét: elsődleges feladatuk annak elhitetése Lengyelországban és Magyarországon, hogy a Nyugat segítségével folyó küzdelem célja csupán a szocializmus egy demokratikusabb, élhetőbb változatának a kivívása. A végső célt, a kapitalizmus visszaállítását majd fokozatosan kell elérni. De forrásmegjelölés sem a szó szerinti idézeteknél, sem ezen állítás alátámasztására nem található. Erre vonatkozóan lásd: Uo. 179–180.
