M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
31 M. Kiss Sándor: Értékek mentén voltak a magyar társadalmi-politikai életben, azok a kezdetektől, búvópatakként jelentek meg ’56 történetében is. A forradalom és szabadságharc idején született programok közötti különbözőségek világosan bizonyítják, hogy a Nagy Imrekormány(ok) – bármely változatát tekintsük is – és a társadalom szemlélete között jelentős értékbeli különbözőségek voltak. Ennek alapján írtuk le lassan már egy jó évtizeddel ezelőtt, hogy Nagy Imre miniszterelnök volt a forradalom alatt, de nem lett a forradalom miniszterelnöke.45 Mindemellett a hatalmat és a társadalmat összetartotta a Rákosi-rendszer visszatérésétől való félelem, s Nagy Imre lépései a korlátozott függetlenség határainak tágítása érdekében. S ez kétségkívül Nagy Imre és közvetlen harcostársai elvitathatatlan érdemei közé sorolandók, ha azt is számításba vesszük, mindezt milyen politikai körülmények között tették. 46 A kádári valamivel több, mint három évtized története – a megtorlástól a gulyáskommunizmuson át a bukásig – külön téma. Egy kérdésfelvetésre – legalábbis felfogásunk szerint – különlegesen érdemes odafigyelni: az eszmék folytonossága, másként szólva az értékrend folyamatos jelenléte és tisztelete. Vajon, ha nincs meg a magyar társadalomban, minden megpróbáltatás ellenére az érték tisztelete és őrzése, különös tekintettel az azonos gyökérzetű, de különböző virágzatú szabadságeszményre: létrejöhetett volna ’56? Történelmi realitás-e, hogy 1956-ban a két kommunista szemlélet egyikének támogatása miatt fogott fegyvert a magyar nép, s a megreformált szocializmus győzelme érdekében kockáztatta életét? Illetve, ha a társadalom fegyveres veresége után a kádári megtorlás, majd az azt követő „konszolidációs időszak” alatt a magyar társadalom értékőrző része nem ápolja értékhagyományait, eljuthatunk-e a ma történetéhez? Nem ismételjük el a gyakran hangoztatott nézeteket a kádári politika lényegéről, csupán egy ecsetvonással „gazdagítanánk” a képet. Kutatások sora bizonyítja, hogy milyen „megfigyelőhálózatot” épített ki a Kádár-rendszer, s napjaink egyik állandóan visszatérő témája az „ügynökügy”. Ismerjük azt a hatalomtechnikát, amelyet „puha” diktatúrának ábrázolnak egyes kutatók. Ez azonban uralkodástechnikai kérdés: a „puha” csupán megvalósulási forma, a diktatúra attól még diktatúra marad. (Tudjuk azt is, hogy vannak történészek, akik 45 M. Kiss Sándor: A forradalom miniszterelnöke? Miniszterelnök a forradalom idején? In: Uő: Közelítések – 1956. Tanulmányok, esszék, előadások. Budapest, Kairosz, 2011, 143–161. 46 Nagy Imre vívódásairól lásd: Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor – Riba András: A snagovi tükör. Ecsetvonások a politikus pályaképéhez. Budapest, Magyar Napló, 2020.
