M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
307 Pálinkás Barnabás: A hatágú sípon megszólaló '56 Ki kell emelni az 1958-ban létrejött Magyar Bizottság szerepét, mely különböző emigráns körök megegyezése nyomán jött létre, és amelynek vezetője Varga Béla, a magyar Nemzetgyűlés korábbi elnöke volt.54 Az 1989-ig tartó időszakban változó intenzitással, de a magyar ügyet, ezen belül 1956 szellemiségét képviselték. A rendszerváltást követően többen hazatelepültek, de kezdeti egymásra találás és lelkesedés után nem mindenki találta meg itthon a számításait. ANYAORSZÁG A határon túli magyarság problémája és kérdésköre, illetve Magyarország szomszéd országokkal fennálló konfliktusa – ahogy korábban is jeleztük – a párizsi békeszerződés és a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény megkötése után lekerült a napirendről, és 1956 őszére az erősen korlátozott nyilvánosságból is kikerült. A rövid életű enyhülésnek egyik jele volt, hogy a Szabad Nép ben 1956. szeptember 9-én Pándi Pál55 Közös dolgainkról címmel írt egy cikket, 56 melyben kritikusan jegyezte meg Magyarország és a magyarországiak közömbösségét a romániai magyarság ügyében. 57 Az anyaországi magyarság a forradalom napjaiban kevésbé foglalkozott a határon túli magyarság ügyével, a követelések között alapvetően a szabadságot, 54 Kovács Ilona: Magyar szórványközösségek a Kárpát-medencén kívül. In. Kisebbségi magyar közösségek... i. m. 2008, 436–445. 55 Pándi Pál (eredeti nevén: Kardos Pál) (1926–1987) irodalomtörténész, szerkesztő. Zsidó származása miatt 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták, de 1945-től már Eötvös kollégistaként Budapesten tanult. Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor irodalma, valamint Petőfi Sándor költészete volt. 1955-től szerkesztette a Szabad Nép kulturális rovatát, ő írta a lap 1956. október 23-án megjelent, a tüntetést üdvözlő Új, tavaszi seregszemle című vezércikkét. Később a Népszabadság szerkesztésében is hosszú időn keresztül részt vett. 1967-ben az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Igazodott a korszak irodalompolitikájához, annak egyik meghatározó alakítója volt. 56 A cikk a korszakban mindenképpen szokatlanul erős felütéssel kezdődött: „Hazudik az a magyar, aki Biharkeresztesnél átlépve a határt »külföldön« érzi magát. Érdekel bennünket a tahiti lakosság élete, nem lehetünk közömbösek a fokföldiek iránt sem – de a történelmi fejlemények természetes következménye az, hogy bennünket, magyarokat különösen érdekel és érint a Román Népköztársaság élete, s ezen belül is, a csaknem kétmilliónyi magyarságé. Nemcsak a rokoni kapcsolatok indokolják ezt az érdeklődést, hanem történelmi és kulturális hagyományok és adottságok is.” Pándi Pál: Közös dolgainkról. Szabad Nép , 1956. 09. 09. 4–5. 57 A cikk megjelenése meglehetősen nagy feszültséget keltett a bukaresti pártvezetésben és a visszavonták a Szabad Nép e számának romániai terjesztését. Vö. Bottoni i. m. 2006 1956 Romániában..., 22., 114.
