M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
306 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal a magyarországiak szempontjából ugyanakkor fontos tény, hogy az osztrák mellett a déli határ volt az, ahol a menekültek biztonságos irányba hagyhatták el az országot. A magyar és szovjet fegyveresek 1957 januárjára az osztrák határt gyakorlatilag lezárták, így Jugoszlávia és a déli útirány szerepe felértékelődött. 1957. december 31-ig 19 851 fő kapott menedékjogot,49 akik közül akadt, aki a magyarlakta Vajdaságban telepedett le. 50 Az anyaországi eseményekhez történő csatlakozásra, spontán szolidaritásra nem igazán találni példát, de a figyelem és rokonszenv érzékelhető olyan mozzanatokból, mint amikor Gyurkovics Ernő eszéki lelkész a november 4-i istentiszteleten nem a gyülekezet felé, hanem az anyaország irányába nyújtott kézzel mondta el az ároni áldást. 51 EMIGRÁCIÓ A második világháborút követő két nagy menekülthullámot, a negyvenötös „nemzeti emigrációt” és az 1947-es „demokrata emigrációt” követte az a 200.000 magyar,52 aki 1956-ban menekült, kisebb részben Jugoszlávián, nagyobb részben Ausztrián át a nyugati világba. Az ő történetük, a diaszpóra magyarságának története szétfeszítené jelen tanulmány kereteit, de témánkban fontos megjegyezni, hogy a határon túli magyarság közül a diaszpóra közösségeit érintették talán a legközvetlenebbül a magyarországi események következményei, hisz a forradalom utáni menekülthullám során kitelepülők mind létszámukban, mind témáikban meghatározói lettek az emigráció, majd a diaszpóra közösségeinek. Az 1956-os menekültréteg sok szempontból rendkívül összetett volt.53 Sokan a forradalomban vagy a Nagy Imre-kormányban játszott szerepük miatt menekültek, de voltak, akik a továbbtanulás vagy a boldogulás reményében hagyták el az országot. A beilleszkedés, az esetleges asszimiláció kérdése mellett a politikai aktivitás és világnézet tekintetében is nagyon eltérő volt a kiáramlók utóélete. Harmadrészt jelezte a szovjet politikai vezetésnek, hogy az önálló véleményalkotásjogát továbbra is fenntartja magának.” Vö. Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor – Riba András: A snagovi tükör. Ecsetvonások a politikus pályaképéhez. Budapest, Magyar Napló – Írott Szó, 2019, 130. 49 Hegedűs Attila: Magyar menekültek Jugoszláviában. In: Az 1956-os szabadságharc és utóélete, 1956– 1990. Döbör András – Kiss Gábor Ferenc – Zakar Péter. Szeged, Belvedere Meridionale, 2007, 95. 50 Bottoni i. m. 2008, 244. 51 Szesztay i. m. 2003, 48. 52 A magyar emigráció hullámairól lásd: Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945–1985. Bern, EPMSZ, 1985. 53 A témában érdemes az 1956-os menekültkérdés különböző aspektusaival foglalkozó Világtörténet 2016/3-as számában megjelent tanulmányokat áttekinteni.
