M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
30 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak problémáival terhelten ’56-ban sem volt képes politikai erővé formálódni.) Nem is lehetett. Ha valaki a Rákosi–Nagy Imre cserét követően meghirdette volna a polgári demokratikus Magyarország építésének eszméjét – hacsak azt nem a Nagy Imre-féle metamorfózison átesve teszi – a legideálisabb esetben is „csupán” politikailag lehetetlenül el a megújulást hirdető szocialista Magyarországon. Gondoljunk csak arra, hogy Nagy Imre emlékezetes parlamenti beszédében sem elnézést kért a társadalomtól, érthető okokból (!) csak arra szorítkozott, hogy elismerje: esetenként nagyobb volt a büntetés mértéke, mint a véteké. 41 Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya és az ’56-os nemzetőrség parancsnokhelyettese fejtette ki azt jelen sorok szerzőjének, hogy 1953-ban nem az ÁVH került a Belügy fennhatósága alá, hanem az ÁVH kezébe került a Belügy. Erről beszélt többek között a Böszörményi Géza42 és Gyarmathy Lívia 43 készítette Recsk-filmben, 44 s a szerzőnek példának okáért Felvinczy Tamás is, aki a tárgyalt időszakban az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője volt. Dokumentumok bizonyítják, hogy 1953 és 1955 között sem szüneteltek az ún. „hazaárulási” és „hűtlenségi” perek, továbbá a volt internáltak egyrészét továbbra is rendőri felügyelet alá helyezték. Másokat kitiltottak eredeti lakhelyükről, míg ismét másokat megkíséreltek a szervek ügynöknek beszervezni. Mindezek ellenére kétségkívül igaz, hogy Nagy Imre „regnálása” alatt könnyebb lett az élet Magyarországon, s az is, hogy a miniszterelnök össztársadalmi mértékben is óvatosabb lépéseket tett a korlátozott függetlenség megteremtése érdekében – igaz, szigorúan a szocialista rendszer keretein belül. Rákosi esetleges visszatérése ezt a folyamatot veszélyeztette. Nagy Imre a társadalom által történt elfogadása s támogatása ezen az alapon, s nem politikai értékrendszerének elfogadásán alapult. Nincs mód arra, hogy jelen írásban az 1956-os forradalom és szabadságharc történetét mélyebben elemezzük. Megtettük ezt máskor, de nem lehet nem észrevenni, hogy azok az eszmeáramlatok, amelyek a kiegyezéstől jelen 41 Nagy Imre: A kormány programja az országgyűlés előtt. Beszéd az Országházban, 1953 július 4-én. In: Uő: Egy évtized II. Válogatott beszédek és írások, 1945–1954 . Budapest, Szikra, 1954, 349–376. Nagy Imre 1953 és 1955 között, éppúgy a Moszkvából irányított „rákosista” apparátus „foglya” maradt, mint az 1956-os forradalom első hetében. Közvetett bizonyíték erre az internálásokat követő rehabilitációs eljárásokat követő visszásságok, illetve az ügyek elhúzódása, továbbá az, hogy a megtorló apparátus továbbra is működött. 42 Böszörményi Géza (1924–2004): filmrendező. 1950 és 1953 között a recski kényszermunkatábor rabja. Gyarmathy Lívia férje. 43 Gyarmathy Lívia (1932): filmrendező. Böszörményi Géza felesége. 44 Recsk, 1950–1953. Dokumentumfilm, 1988. Rendező: Böszörményi Géza, Gyarmathy Lívia. A rabokkal és ÁVH-s őrökkel készült interjúk szövegeinek megjelenése: Böszörményi Géza: Recsk, 1950–1953. Budapest–Szeged, Interart–Csapó, 1990.
