M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
292 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal A forradalom és szabadságharc lefolyása csodálatosképpen cáfolt rá minden emigrációs és otthoni várakozásra. A magyar nép érettebb, változásra felkészültebb volt, mint bárki várta – saját sorsát önmaga kívánta kezébe venni, és tetteiért a felelősséget csak maga kívánta vállalni. Ahogy Borbándi Gyula 1956 októberének programját frissen, szinte az események hevében összegző, és a magyar közgondolkodás forradalomképének pontosan megfelelő tanulmányában fogalmazott: „A forradalom az emberi együttélés új formáit szüli. Az ellenforradalom visszatérés a régihez, a forradalom előtti állapothoz. A forradalom mozgásba hozza, az ellenforradalom megmerevíti a társadalmat. Az előbbi végrehajtója a nép, az utóbbié a rendőr, a csendőr, a karhatalmi tiszt és a vizsgálóbíró. A forradalomnak lelkes tömegei vannak, az ellenforradalomnak csak a szuronyok mögött lapuló klikkjei, tiszti különítményei, zsoldosai, megfizetett ügynökei és opportunista haszonlesői. A forradalom az utcán vagy a nép szabad gyülekezeteiben születik, az ellenforradalmat hivatali szobákban tervezik. A forradalomnak van költészete, irodalma és politikai ideológiája. Az ellenforradalomnak nincs új mondanivalója és nincs hívő serege. Önmagát igazolja, és ha érvei nem meggyőzőek, erőszakkal terjeszti »igazságait«. Minden forradalom új honfoglalásra buzdítja a népet. Az ellenforradalom rendre, nyugalomra, a régi törvény tiszteletére, mérsékletre, józanságra és megalkuvásra int. A forradalomban a nép felemeli a fejét és kiegyenesíti a derekát. Az ellenforradalmat a nép megfékezésére indítják. [...] November negyedikének hajnalán lezárult e nagy népi és nemzeti küzdelem első szakasza. A szabad, független, semleges, közéletében demokratikus, gazdasági és társadalmi felépítésében pedig szocialista Magyarország végleges megteremtése a szovjet fegyveres beavatkozás következtében ismét elodázódott. Hogy e történelmi jelentőségű megmozdulás forradalom vagy ellenforradalom volt-e, azt a tárgyilagos olvasó az ismertetett programok és követelések alapján könnyűszerrel megállapíthatja.”71 A forradalom előre-, és nem visszatekintett: a magyar élet jövőbeli kereteit kereste – egy szabad, semleges ország képét maga elé vetítve. * Az 1956-os év elején, a Látóhatár hasábjain elindult disputa végére az őszi forradalom és szabadságharc tett pontot. A szerzők aligha gondolhatták, hogy a várakozásoknak és következtetéseknek ilyen hamar „tétje” lesz, mondataik azonnal mérlegre kerülnek. A senki által nem várt és mindenki által csodált budapesti felkelés és még inkább az arra adott nagyhatalmi reakciók sokak vonhatott le ebből a nyugati olvasó, mint azt, hogy csak maradjanak az oroszok Magyarországon, mert jelenlétük a rend és a nyugalom, a fasiszta veszély elhárításának biztosítéka?” Molnár József: Harminc év után. Új Látóhatár , 1986/3, [281–294.] 287.; Fejtő Ferenc: Levél Borbándi Gyulának. Új Látóhatár, 1987/1, 125–126.; Borbándi i. m. 1987, 129. 71 Borbándi Gyula: Forradalom vagy ellenforradalom? A követelések és a programok. Látóhatár, 1956/6, [280–291.] 280., 291.
