M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)

3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal

293

Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik”

számára jelentettek kijózanodást: a „felszabadítás”, „felszabadulás”, „rendszerváltás” reménye az évek elteltével egyre csökkent. A novembertől induló menekülthullámból verbuválódó új emigráció megszerveződése a legitimitásról folytatott vitákat is lezárta. 1956 a későbbiekben viszonyítási ponttá vált, és a korábban formálódott koncepciókat a múlt birodalmába és a megvalósíthatatlan vágyálmok kategóriájába sorolta.

„A felkelés sorsa látszólag igazolta a lassú fejlődés és a kis lépések elméletének hirdetőit, de másfelől világossá tette, hogy a társadalom mozgásának saját törvényei vannak és nem irányítható elméleti meggondolások alapján. A nép, ha arra alkalom kínálkozik (olykor alkalom sem kell hozzá), akaratának és elszántságának váratlan fellobbanásával sorsának alapvető megváltoztatására tör, és nem elmélkedik a szabadság levegője hirtelen beszívásának következményein” – összegzett Borbándi Gyula több évtized távlatából.72

E vitának nem voltak, mert nem lehettek győztesei, mégcsak kifutása sem. Elsodorta az idő és a magyar történelem irányát megváltoztató forradalom, amelynek kirobbanása, bátorsága és tisztasága nemcsak a „reményeket”, de a „képzeleteket” is felülmúlta – az emigrációban éppen úgy, mint Magyarországon.

72 Borbándi i. m. 1994, 52–53.