M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
287 Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik” lisan véleményén: bár tény, hogy egy, parasztpárti és szociáldemokrata társainak küldött körlevelében Titó helyett Gomułka, a jugoszláv helyett a lengyel példát tekintette példaértékűnek, és a hatalom helyett már a velük szemben szerveződő ellenzéket szövetségesnek. 57 ÚJ MAGYARORSZÁG? RÉGI MAGYARORSZÁG? Egy ’56-os emigráns, Szokolay Vajk nyolc évvel a forradalom után a következőképpen osztotta két csoportra az emigráció tagjait: „1. Aki megáll abban a stádiumban, amelyben az ország elhagyásakor volt. A ’37-ben kivándorolt zsidó vagy liberális, aki ma is fasisztának érzi Magyarországot; a ’45-ös nyilas, aki ma is a hungarizmus terminológiájában gondolkozik; vagy a törzstiszt, aki ma nyugdíjjárandóságát és rendfokozatát számítgatja; és – igen – még az ’56-os szabadságharcos is, aki ma is tankrobbantást és radikális akciót álmodik, mind ebbe a csoportba tartozik. [...] 2. Aki lépést tart a fejlődéssel, a lehetőségekhez képest jól informált, előítéletektől mentesen igyekszik véleményt formálni a helyzetről. Ítéleteiben, esetleges akcióiban nem elvont ideálok, frázisok vagy pózok vezetik, hanem az a szempont, hogy a magyarságnak, az otthon élő tömegeknek mi a jó, a moszkvai gyanakvásokat. Abban az időben nem szocialista demokraták is úgy látták, hogy az adott nemzetközi és belső erőviszonyok között a demokráciához vezetőúton a kis lépések, az apró változások kínálják a megoldást, mert a szabadság rendje egy csapásra nem teremthető meg. Presser és Borsos a jugoszláv út követését azonban nem átmeneti taktikának, hanem olyan végcélnak tekintette, amellyel demokrata szocialisták is kiegyezhetnek. Ezzel különböztek azoktól a demokratáktól, akik graduális fejlődést tartva lehetségesnek, minden jótékony kis intézkedésben a továbblépés lehetőségét és újabb követeléseket elősegítő alkalmat láttak, világossá téve, hogy e fejlődésnek a végén a pluralista társadalomnak kellene állnia. A Valóság körének tévedése abban állott, hogy a jugoszláv modellt a tartós és szabad szocializmus megvalósítását elősegítő berendezkedésnek fogták fel.” In: Borsos – Presser i. m. 1956, 11.; Borbándi i. m. 1994, 50. 57 „Amit mi hirdettünk tavaly és előtte, azt a lengyelek szinte betű szerint alkalmazzák, és ki tudja a jövőben, talán a közeljövőben, nem fordul úgy a helyzet, hogy vér és könnytenger után kell a magyar titóizmust, a magyar gomułkizmust a mi érdekünk és lehetőségünk szerint sokszor egészen új intézményekkel a szabadság jegyében megépíteni, illetve megvalósítani. [...] Erős kritikát alkalmaznánk Kádárékkal szemben. Mi azzal vádolnánk meg, hogy munkájukkal még jobban elrontották a helyzetet a becsületes szocialista építés számára. Szólnunk kell a volt kommunisták felé, kiállnunk határozottan Nagy Imre mellett, mert ez becsületbeli kötelesség, de egyúttal a jövő szempontjából is döntő.” Borsos Sándor: Körlevél 1957. július 27-én. In: Szeredi Pál: Ami eddig rejtve volt... Dokumentumok a népi emigrációból, 1947–1953. Pilisszentkereszt, Barangoló, 2014, [167–202.] 180., 188.
