M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
282 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal akkor világossá tette az írás, hogy a diktatúra bukása után a vezetés joga azoké kell, hogy legyen, akik otthon harcoltak, és „a magyarság létét átvezették a történelem legnehezebb korszakán”.36 Az ezután hosszan kifejtett, de inkább általános ságok szintjén mozgó program komoly átfedéseket mutat az 1956 októberében az otthoniak által kifejtett közakarattal: az idegen, a szovjetek/kommunisták által a magyarságra ráerőszakolt életforma elutasítása; valódi népképviselet, nemzeti és egyéni szabadság; független igazságszolgáltatás, a bosszúállások elutasítása, de a magyar nép ellen „embertelen és megbocsáthatatlan bűnöket” elkövetők felelősségre vonása; a független kisgazdaságok megerősítése és az egyéni gazdálkodás lehetőségének lehetővé tétele; a régi nagykapitalista rendszer elutasítása; teljes vallásszabadság.37 Nagy Ferenc ezen általánosságban mozgó program elfogadását ajánlotta – valamiféle nemzeti egységprogramként – az otthon és az emigrációban élő magyarság számára: „Kívánatos lenne, ha az otthon küzdők, akik magukban most számolják fel a jelent, éppen úgy el tudnák fogadni e gondolatokat, mint azok az emigránsok, akik már vagy felszámolták, vagy készek felszámolni a múltat, és tudják, hogy új világot kell építeni a régi helyén. E gondolatokért kellene elköteleznie magát az egész magyar emigrációnak, és azoknak a szerveknek, amelyeknek Magyarország felé alkalmuk van valamit mondani.”38 Míg Nagy Ferenc – a változásokig – továbbra is a „magyar ügy” világ lelkiismerete elé tárását tartotta az emigráció küldetésének, addig Palinay Ferenc az otthoni állapotok újrarendezéséig eltelt időszakban is szerepet szánt (volna) az emigrációnak. Írásában kitartásra és a „hazacsalogatási kampányokkal” szembeni ellenállásra buzdított, mondván: „ki fogja a kiegyezést kiküzdeni, ha társaink nagyrésze reményt vesztve és kiábrándultan a feltétel nélküli behódolást és hazatérést választja”?39 Az emigráció addigi tevékenységének megítélésében a két legeltérőbb véleményt a Látóhatár on kívüli szerzők fogalmazták meg. Barankovics István szerint a Magyar Nemzeti Bizottmány és az emigráció sikeres munkáját 36 Nagy i. m. 1956, 151. 37 Uo. 147–151. 38 Uo. 151. Nem véletlen, hogy a Látóhatár szerkesztői a disputától elkülönítve, vezető helyen közölték a volt miniszterelnök írását. Borbándi Gyula így értékelte azt Kovács Imrének írt, már idézett levelében: „Nagy Ferencet sikerült rávennünk, hogy írjon ebbe a számba egy részletesebb tanulmányt a hazai helyzetről és a demokratikus emigráció feladatairól. Sikerült két nap alatt – részben közös munkával – egy meglehetősen átfogó és világos okfejtésű írást elkészítenie. Nekem főleg a mai helyzetet analizáló rész teszik. A program meglehetősen általánosító és lényegében nem mond különösebbet. Az előbbi részben Nagy Ferenc nagyon bátor kijelentéseket tesz, ami előreláthatóan kisebb izgalmakat is kelt majd. A cikk 7 oldal, és a szám első írásaként nyomtatjuk ki. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd Neked. Barátaink el vannak ragadtatva (mármint [Horváth] Béla, [Vámos] Imre és [Molnár] Jóska).” Borbándi Gyula levele Kovács Imrének... i. m. 2019, 91. 39 Palinay i. m. 1956, 179.
