M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
283 Nagymihály Zoltán: „Odahaza valami nagy dolog történik” jelzi az otthoni hatalom felé irányuló megváltozott viszonyulása. Az emigráció otthoni hatalom általi „megkörnyékezése”, a hazacsalogatási kampányok azt is mutatják, hogy az nem vesztette el kapcsolatát a „honi néppel” és a „szabad világ reálpolitikájával”, és képes volt kárt okozni a kommunista diktatúrának. 40 Az egyoldalúan pozitív megnyilatkozással szemben a hangsúlyozottan baloldali, szocialista alternatívát kínáló Borsos Sándor és Presser István41 szinte teljesen elvetette az emigráció addigi tevékenységét: annak vezetőit azzal is megvádolták, hogy egyéni érdekből „becsapták” az európai ügyekben tájékozatlan amerikai politikusokat. Szerepfelfogásuk radikálisan új: a kapcsolódási pontokat nem elsősorban az otthon élő társadalom, hanem a nézetük szerint liberalizálódó kommunista hatalom felé keresték. Programjukat egy „fokozatosan átalakuló belső partnerrel való tárgyalások felvétele” érdekében fogalmazták meg, és ezért tartották elengedhetetlennek az általuk haladónak, baloldalinak tekintett emigráció összefogását. 42 40 Barankovics i. m. 1956, 1. 41 Presser István (1897–1972): mérnök, politikus. Az 1918–19-es események idején a Műegyetemi Szocialista Diákok titkára. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe menekült, majd a szociáldemokrata Világosság csoportban dolgozott. 1943-ban tért vissza Magyarországra. 1945 után az MSZDP értelmiségi csoportjának titkára. 1948-ban hagyta el újra az országot, és Svájcban telepedett le. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emigrációban vezetőségének tagja. A Látóhatár első két, még Borsos Sándor felelős szerkesztése alatt megjelent számaiban jelent meg írása Sztálin és a marxizmus viszonyáról („Theoreticus”: Marxizmus–bolsevizmus. A marxizmus átértékelése Sztalin legújabb munkáiban. Látóhatár , 1950/1, 14–17.), valamint az „értéktöbblet” fogalmáról és a statisztika kérdéseiről („Theoreticus”: A moszkvai „szociálizmus” és értéktöbblet; Szocialista statisztika, polgári statisztika. Látóhatár , 1951/1, 19–22.). 42 Borsos – Presser i. m. 1956, 5–6., 12. Az emigrációban nem váltott ki különösebb fogadókészséget a programnyilatkozat. Molnár József a Látóhatár hasábjain élesen bírálta a szöveget – mind színvonaltalansága, mind elvi megállapításai miatt. Molnár maga is azt kifogásolta a nyilatkozatban, hogy a szerzők által képviselt „Demokratikus Blokk” „nem azokkal az otthoni erőkkel” kíván kiegyezni, „amelyek a rendszer megváltoztatására törekszenek, hanem magával a kommunista rendszerrel, amely fokozatosan megváltoztatja módszereit, kicseréli néhány emberét, de lényegében változatlan marad”. Presser – egy levél tanúsága szerint – Molnár írását „Nagy Ferenc megrendelésére” született, útszéli hangvételű bírálatnak minősítette. Borbándi Gyula egy tanulmányában úgy fogalmazott: Presser és Borsos útja „évről évre fokozódó mértékben elvált az emigráció más demokrata csoportjainak útjától”. A konkrét esetet is felidézte: eszerint Presser István mellett Ravasz Károly volt az, aki Molnár tanulmányának közlését bírálta. Molnár i. m. 1956, 200–201.; Presser István: Levél Borsos Sándornak, Andreánszky Istvánnak és Erőss Ferencnek (Zürich, 1956. augusztus 26.). In: Jemnitz János: A magyar szociáldemokrata emigráció balszárnya 1956-ban, október 23. előtt. Múltunk , 1993/1, [134–163] 157.; Borbándi Gyula: A Magyar Népierők
