M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
27 M. Kiss Sándor: Értékek mentén ő vezetését azokban az időszakokban, amikor ő forradalmár volt [...] abban az időszakban, amikor is a hatalomért harcoltunk 1945–47-ben.” 33 De nem maradt ki ebből a harcból „a győztes csaták” idején Nagy Imre sem. „Rá kell térnem egy kérdésre, amelyről a reakció elleni harccal kapcsolatban lehetetlen nem beszélni, és szeretném, ha szavaimat úgy értenék, ahogy mondom és megszívlelnék ott, ahová intézem. Az utóbbi időben olyan jelenségekkel találkozunk, hogy a reakció és a katolikus egyház vezető egyéniségeit akarja megnyerni és felhasználni a demokrácia elleni harcban. [...] A reakció támadásainak egyik célpontja a rendőrség. [...] A fasizmus veszélye távolról sem szűnt meg azzal, hogy a Vörös Hadsereg csapatai szétzúzták a fasiszta hadsereget. [...] Tudjuk azt, hogy a reakciósok, a nyilasbanditák Magyarországon [...] földalatti szervezkedéssel próbálkoznak, összeesküvéseket szövögetnek, melyeknek a szálai legtöbbször odavezetnek, ahonnan a fő támadásokat a rendőrség ellen irányítják. [...] Ezekre könyörtelenül le fogunk csapni, irgalmatlanul szét fogjuk zúzni.”34 Nagy Imre ekkor Vas megye székhelyén, Szombathelyen – Rákosival és Kádárral teljes egyetértésben – a Magyar Testvéri Közösségről (Kovács Béláról, Kiss Sándorról stb.) beszélt. „Ők voltak a »magyar közösség«, a hetes bizottság tagjai, akik kidolgozták azt a programot, amely szerint az »elsőgenerációs« paraszt ne lehessen képviselő, ne lehessen a magyar politika tényezője, ki akarták közösíteni a magyar parasztságot az ország irányításából” – erősítette meg állításait Nagy Imre 1947. február 22-én Szabolcsban. 35 Milyen szemléletet s múltképet tükröznek ezek a megszólalások? Az 1945. novemberi választásokat elveszítő kommunisták számára evidencia volt, hogy mögöttük a szovjet politikai és katonai erővel a hatalmat meg kell szerezni. Az ideológia mindent szentesít – ahogy erről Hegedüs is beszélt –, a politika kriminalizálását is, ha erre van szükség. A polgári erők – jelentős támogatásra sehonnan sem számítva – a normális politikai élet visszatérését a béketárgyalásoktól, s az azt követő szovjet kivonulástól várták. A meginduló internálások, B-listázások, perek egyértelműen bizonyítják, hogy a társadalom a küszöbön álló változásokat közel sem fogadta egyöntetű lelkesedéssel. 33 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2–3-i ülésének jegyzőkönyve... i. m. 1993, 139–226. 34 Nagy Imre: Könyörtelenül lecsapunk a reakcióra. Beszéd Szombathelyen, főispáni beiktatáson, 1946. január 21-én. In: Uő: Egy évtized I. Válogatott beszédek és írások, 1945–1954 . Budapest, Szikra, 1954, 183–194. 35 Nagy Imre: Sorakoztassuk fel a parasztságot az összeesküvők elleni harcban. Részlet az MKP második Szabolcs megyei konferenciáján tartott beszédéből, (1947. 02. 22.). In: Nagy i. m. 1954, 336–346.
