M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
26 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak az emberek százezreit érintették, köztük sok parasztot, munkást, párttagot is. A szocializmus erkölcsi erejét bizonyítja, hogy az ártatlan emberek halála olyan közfelháborodást váltott ki, amely jelentősen hozzájárult a rossz politika megrendüléséhez.”30 A rossz politika megrendítette a hatalmat – állította Aczél György. Nyilvánvaló, hogy elsődlegesen Rajk és társai kivégzésére célzott. A közfelháborodás azonban aligha Rajk és társai, sokkal inkább a „Rajk-szimbólum” miatt öltött tömeges méreteket. Aczél szerint tehát a megdöbbenés, amely a közfelháborodáshoz vezetett, leginkább 1949-hez nyúlik vissza. A következő „koronatanú” Marosán György: „A kommunista párt 1945-ben és 1946-ban még nem volt népszerű, de 1947-ben a párt felé, mint tekintély felé fordultak az emberek. 1948-ban, az egyesülés után az egész ország bizalma a párté volt, még a Rajk-per idején is.” 31 S most következzék Kádár János. Egy 1949 júniusában elhangzott felszólalásának részletét idézzük: „...Rákosi elvtárs közvetlen irányításával hosszú időn keresztül folyt a szívós munka az ellenség felderítésére és leleplezése érdekében. [...] ...két esztendő szívós munka eredményeként sikerült. Pártvezetőségünket ebben a kérdésben a Bolsevik Párt tapasztalati vezették, amely annak idején a trockisták elleni nagy harc tüzében kovácsolódott ki.”32 Miről is beszélt Kádár? A trockisták elleni harcról. A kommunista párton belül zajló „tisztogatásról”, amelyet a sztálini kommunista/bolsevik párt vezetett a titóisták elleni „nemzetközi” osztályharcban. Ugyanerről a „témáról” Kádár 1956 decemberében is megnyilatkozott. Arról az 1945 és 1947 közötti időszakról, amelyről Hegedüs András úgy nyilatkozott, hogy megelőzte a nemzeti ellenállás erőteljesebben kibontakozó szakaszát. Kádár a következőképpen fogalmazott: „A marxizmus–leninizmus igazsága szerint hazánkban [az] 1945–48-as években forradalom ment végbe, még pedig a proletárforradalom klasszikus meghatározása szerint. Ez a forradalom győzelmesen megdöntötte a kapitalisták uralmát, és megteremtette a munkásosztály hatalmát. A munkásosztály átvette a hatalmat. Ez a történelmi tény, amit itt megtárgyalni nem kell. [...] Én nem tagadtam és soha nem is fogom tagadni, hogy Rákosi Mátyással együtt mentem tiszta meggyőződése szerint, és elfogadtam az 30 Uo. 31 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2–3-i ülésének jegyzőkönyve... i. m. 1993, 155. Lásd még Marosán György idevágó állításait életrajzi köteteiben: Marosán György: Az úton végig kell menni. Budapest, Magvető, 1973.; Uő: Nincs visszaút . Budapest, ELTE ÁJK Politikatudományi Tanszék, 1988.; Uő: A tanúk még élnek – 1956. Budapest, Hírlapkiadó, 1989. 32 Kádár János: Referátum [a Rajk László és Szőnyi Tibor által vezetett kémcsoport ügyében] az MDP KV (Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége) ülésén. MNL (Magyar Nemzeti Levéltár) OL (Országos Levéltár) 276. f. 52. cs. 8. ő. e., 1949. június 11., [3–11.] 10–11.
