M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
25 M. Kiss Sándor: Értékek mentén alapjuk nincs. Olyan esetekre gondolok, hogy például a rendőrök vagy a párt és a tanácsalkalmazottak kimennek a falvakba és megverik a parasztokat, mert nem lépnek be a tsz-be. Így alakult ki az államilag intézményesített terror.” 27 Hegedüs még mintegy magyarázatként hozzátette: „Ott volt az ideológia, ami mindent igazolni látszott. Az ideológia, miszerint itt egy szocialista társadalom épül, s akik ellen ezek az intézkedések irányulnak, azok ellenségei a szocialista társadalomnak.”28 „Államilag intézményesített terror”: a „nagy perektől” eltekintve is a tárgyalt időszakban minden harmadik magyar családot ért valami retorzió. „Túlzások leginkább” 1947 után történtek – feledkezett meg a valahai magyar miniszterelnök arról, hogy volt ellenálló társai közül egyeseket a Magyar Testvéri Közösség perében láthatott vádlottként viszont (pl. Kiss Sándor), másokat, ha akarta volna, a Buda-déli internálótáborban, majd Kistarcsán, később Recsken találhatta volna meg. A történelem fintoraként tegyük hozzá: amikor 1956-ban Hegedüs éppen a szovjet csapatok behívásán meditált, volt harcostársai az ellenállási mozgalomban – Nyeste Zoltán, Zimányi Tibor, Benkő Zoltán, Jónás Pál, Gábori György, hogy csak néhány személyt említsünk – már a barikád másik oldalán szervezték a szovjetek és az ÁVH-sok elleni ellenállást. A következő tanú Aczél György, a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának egyik hatalmassága: „Aligha lehetne egységesebb politikai intézményt említeni, mint a mi pártunk volt, amíg el nem kezdődtek a perek, s az egyik napról a másikra letartóztatták Rajk Lászlót, majd később Kádár Jánost és másokat, közöttük régi szociáldemokratákat is, például Szakasits Árpádot és Marosán Györgyöt. De még az egymást követő letartóztatások és perek idején sem alakultak ki politikainak nevezhető frontvonalak. Eluralkodott a félelem és a bizonytalanság. A beavatottak s a felelősök egész szűk körén kívül senki sem tudta miről van szó valójában. Így hát azt sem tudhatta senki, mi vagy ki ellen kellene fellépni.”29 Rajk (1949), majd Kádár letartóztatásáig (1951) a pártnál egységesebb politikai intézményt elképzelni sem lehetett – állította Aczél György. A nem-kommunista típusú diktatúra ellenzőinek fizikai – jobb esetben morális – szétverése/megsemmisítése a terror eszközeivel tehát számára is evidencia volt. Aczél arra a kérdésre, hogy az ÁVH intézkedései hány embert érintettek „pártszerű” választ adott: „E jelenségek megértéséhez nem elegendőek a számok. Tény, hogy voltak, akiket kivégeztek, és jóval többen, akiket hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Az is igaz, hogy jelentéktelen dolgokért kiszabott – ugyancsak törvénytelen – büntetések, zaklatások, bíróságok az önkényes eljárások már 27 Hegedüs András: Élet egy eszme árnyékában. [Az interjúkat készítette: Zsille Zoltán]. Budapest, Bethlen Gábor Kiadó, 1989, 174. 28 Uo. 29 Aczél György – Cohen, Francis: Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról. Budapest, Kossuth – Magvető, 1982.
