M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
24 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak perről, 24 a Kiss Szaléz 25 és társai elleni perről, Pócspetriről, 26 hogy csupán néhány, a korszakra igencsak jellemző eseményt idézzünk meg. Aligha lehet vita tárgya, hogy 1956 forradalma és szabadságharca illetve az egyre fokozódó terror között – amely mögött ott található a sztálini politikai koncepció – szoros összefüggés van. Ebben az összefüggésben – s ez nagyon is jellemző a kommunisták társadalompolitikai felfogására – „igaza” volt Kádár Jánosnak, amikor arról beszélt, hogy 1956 a köztörvényesek „ellenforradalma” volt, csak azt felejtette el hozzátenni, hogy, hogy kikből lettek a „köztörvényesek”, s miért, és ki „termelte” ki őket. Kádár véleménye nem volt egyedi, szavai fémjelezték a kommunista nómenklatúra vezetésre jellemző közös felfogást és politikai állásfoglalást. Hegedüs András, a második világháború alatti baloldali győrffysta ellenálló, 1955–56-ban miniszterelnök, majd másként gondolkodó vezető értelmiségi, így nyilatkozott Zsille Zoltánnak: „A nemzeti ellenállást meg kell különböztetnünk a hatalomátvétel korszakában, tehát a fordulat éve, 1948 előtt és az azután következő időszakban. [...] Ezen a téren különösen 1947 után történtek túlzások, amikor a bíróságok nem ismertek kíméletet és nagyon sok a kivégzés. Különböző számítások szerint ebben az időszakban – különböző okok miatt – kb. 800 embert ítéltek halálra. [...] Nem tartom lehetetlennek, hogy a halálos ítéletek becslése alacsonyabb a valós számnál. [...] Ezzel szemben megerősödik 1950-ben, ’51-ben a nemzeti ellenállás. Nagyon sok ember előtt világossá vált nemcsak az, hogy a kommunista párt hatalomra tört, hanem az is, hogy milyen társadalmi rendszert akar ráerőltetni a magyar nemzetre. [...] A központilag elhatározott terrorintézkedések mellett – ezek tervét jóváhagyta a Titkárság és a Politikai Bizottság is – jelentős mértéket öltött az úgynevezett állami terrorizmus. Tehát azok a terrorcselekmények, amelyeket az állami szolgálatban álló személyek követnek el kulákokkal, szociáldemokratákkal szemben, és amelyeknek semmiféle legális 24 Bilkey-Papp Zoltán (1924–1951): orvostanhallgató. A világháború idején a Vannay-riadózászlóalj tagja. 1945 októberében tartóztatták le a Magyar Front nevű szervezet tagjaként, amelynek keretei között antikommunista és antiszemita röplapokat szórtak. 1946 májusában kommunista nyomásra egy társával együtt halálra ítélték. Tildy Zoltán köztársasági elnök hiába részesítette kegyelemben, 1951-ben – törvénytelen módon – kivégezték. 25 Kiss Szaléz (1904–1946): ferences szerzetes. 1945-ben létrehozta a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget (KEDIM), amelynek a katolikus ifjúság körében komoly támogatottsága volt. 1946 áprilisában a gyöngyösi fiatalok által elkövetett szovjet katonák elleni merénylet után letartóztatták, fegyveres összeesküvéssel vádolták, és átadták a szovjet hatóságoknak. 1946 decemberében Sopronkőhidán a szovjet szervek elítélték, és kivégezték. 26 Egy 1948. júniusi, az egyházi iskola államosítása elleni tüntetésen egy elsülő fegyvertől meghalt egy intézkedő rendőr. A nyolc nappal az események után ítélkező rögtönítélő bíróság Királyfalvi Miklós segédjegyzőt és Asztalos János plébánost halálra ítélte, utóbbinak végül kegyelmet adtak. Királyfalvit még aznap kivégezték.
