M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
221 Kávássy János Előd: A cserbenhagyás dilemmái tengerhajózó nemzet által működtetett konzorcium létrehívását javasolta, a britek pedig augusztustól folyamatosan utaltak arra, hogy végül katonai erővel fogják érvényesíteni saját érdekeiket. Az Egyesült Királyság és Franciaország vezetése innentől tudatosan altatta az amerikai diplomáciát és hírszerzést, újra és újra elismételve, hogy nem készülnek Egyiptom elleni katonai akcióra. Ezzel ellentétben 1956. szeptember 23-án az ENSZ Biztonsági Tanács elé vitték a csatorna kérdését, szeptember 29-én Párizsban pedig már háromoldalú tárgyalások folytak a katonai akció későbbi kivitelezéséről. Az USA részéről ugyan mindezekkel párhuzamosan látták az izraeli hadsereg mobilizálását, a Málta melletti flottamozgásokat, de egyrészt az amerikai elemzők nem kapcsolták egymáshoz ezen fejleményeket, másrészt (s ez ismét pszichológia) Eisenhowerék nem hitték el, hogy NATO szövetségeseik a jóváhagyásuk nélkül lépnek majd. Washingtonnak csak október 28-án voltak egyértelmű és egybecsengő információi arról, hogy három legközelebbi és legszorosabb szövetségese másnap katonai erőt alkalmaz Szuez visszaszerzésére. Az október 29-én izraeli ejtőernyősök ledobásával indult offenzíva rendkívüli módon frusztrálta és feldühítette a magyar forradalom kapcsán saját tehetetlenségével fájdalmasan szembesülő Eisenhower elnököt, s miközben az ENSZ-ben amerikai részről sorra nyújtották be (a franciák és angolok által megvétózott) határozati javaslatokat, az adminisztráció vezetői kétségbeesetten igyekeztek fogást találni önjáróvá lett szövetségeseiken. A megoldást végül az jelentette, hogy az amúgy is gazdasági nehézségekkel küzdő London november 2-ig mintegy 191 millió (mai értékén 1,65 milliárd) dollárnyi aranyat veszített felhalmozott készleteiből. Mikor a britek az IMF-hez fordultak saját befizetéseik felszabadítására, azt a Nemzetközi Valutaalapban vétójoggal bíró Amerikai Egyesült Államok megakadályozta. Eisenhowerék a britek részéről kezdeményezett tűzszünethez kötötték a gazdasági segítségét. November 6-án a saját kényszereitől hajtott londoni vezetés végül ennek megfelelően cselekedett, telefonon ugyanezt javasolva Párizsnak is.20 Bár a gyakorlati csapatkivonások elhúzódtak, a konfliktus ezzel gyakorlatilag véget ért. Kérdés természetesen, hogy mi lett volna, ha nem jön ott és akkor annyira kapóra az Egyesült Királyság fiskális sebezhetősége, ám az bizonyos, hogy az 1945-től Nyugat-Európa védelmezőjeként, Izrael megalapításától annak patrónusaként működő Amerikai Egyesült Államoknak számos eszköz állt rendelkezésére a felek direkt befolyásolására, míg Magyarország esetében egyetlen ilyen érdemi eszközzel sem rendelkezett. Összefoglalóan tehát láthatjuk, hogy 1956 őszének történései mind Egyiptom, mind pedig Magyarország esetében meglepték Washingtont. A lengyel eseményekre reagáló magyarországi mozgásokból kinövő forradalom, majd a szovjet invázióval 20 Olson, Michael: Dwight D. Eisenhower and the Suez Crisis of 1956. University of Missouri, 2016. https://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:ZSPQFxCPFjsJ:https://www.eiu.edu/ historia/Michael%2520Olson%2520historia%25202016.pdf+&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client= firefox-b-d (Utolsó letöltés: 2021. 05. 10.).
