M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
22 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak netet Kádár János fejezte be, 1956. december 2-án: „Mi most rendőri posztokat olyanokkal akarunk betölteni, akik éveken át, pl. 1945-ben is forradalmi munkát végeztek, s hosszú távon keresztül ezen a vonalon akarnak maradni.” 17 A koncepció tehát 1945 végére, a választások tanulságainak levonása után már kész volt. A kitűzött cél a háború előtti, a ’45-ös választásokon legális körülmények között hatalomra jutott valahai polgári attitűdű legális ellenzék megsemmisítése volt, nem utolsósorban azért is, mert ez a különben belülről osztott politikai szövetség képes volt a hatalom gyakorlására. Vagyis képes volt az ország politikai vezetésére, és a társadalmat foglalkoztató kérdésekre is elfogadható válaszokat adott. Politikatörténeti szempontból vitathatatlan, hogy a Magyar Testvéri Közösség elleni per „nagy eredménye” a Kisgazdapárt szétverése volt. Ha azonban arra gondolunk, hogy az adott politikai körülmények között milyen hatékonysággal működhetett egy parlament, akkor talán mégsem ez volt a lényegek lényege. A második világháború alatti magyar antináci ellenállás gerincét, mind társadalmi, mind szervezeti szinten a Magyar Testvéri Közösség és az általa befolyásolt csoportosulások – 3000–4000 aktív alany – jelentették. A Közösség ugyan aktuálpolitikai szempontból osztott volt, de problémafelvetéseinek centrumában a nemzet szuverenitásán alapuló függetlenség mellett a tulajdonra épülő parasztpolgárosodás, illetve egy más fajta „Trianon-politika” állt. Az ellenállás fogalmának kommunista átértékelése éppen azt célozta, hogy ezt a társaságot akár törvénytelen, erőszakos eszközökkel, múltjuk „átértékelésével” is rekesszék ki a politikából, rájuk sütve a Horthy-féle „fasizmus” átmentési kísérletének bélyegét. Nem elhanyagolható az angolokkal kapcsolatot tartó – Basil Davidson, 18 Pálóczi-Horváth György19 és köre –, polgári radikális, s jelentős ellenállási múlttal rendelkező politikai csoportosulás szerepe sem. Ők lettek az „angol ügynökök”: 17 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2–3-i ülésének jegyzőkönyve. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 11. – 1957. január 14. Szerk. Balogh Sándor – Némethné Vágyi Karola – Sipos Levente. Budapest, Intera, 1993, [139–226.] 178–179. 18 Davidson, Basil (1914–2010): angol újságíró, történész. 1938-tól a The Economist párizsi tudósítója. A brit Különleges Műveleti Parancsnokság (SOE) munkatársaként 1940 és 1941 között Budapesten tartózkodott, majd kulcsszerepe volt az 1943-ban újraindult kapcsolatfelvételben. 19 Pálóczi-Horváth György (1908–1973): író, újságíró. 1940-ben került kapcsolatba Basil Davidsonon keresztül a brit titkosszolgálattal, és lett a SOE munkatársa. 1941-ben Jugoszlávián keresztül Kairóba menekült, majd fontos szerepe volt az isztambuli tárgyalásokban. 1947-ben tért vissza Magyarországra. 1949-ben kémkedés vádjával letartóztatták, 1954-ben helyezték szabadlábra. 1956 végén, a szabadságharc leverése után hagyta el az országot. Londonban telepedett le, és többek között az Irodalmi Újság főmunkatársaként tevékenykedett.
