M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
216 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal tevőlegesen járulnak hozzá a térség berobbanásához, márpedig Magyarországon 1956. október 23-ától éppen ez történt. A direkten szovjet- és rendszerellenessé váló tömegmegmozdulások, majd a rezsim és a Vörös Hadsereg alakulatainak kíméletlen fellépésével nyílt fegyveres konfliktussá eszkalált magyar forradalommal éppen azon helyzet alakult ki, melyre a roll back Európára érvényes logikája épült. A washingtoni teorem e krízissel azonban fájdalmasan a hidegháborús valóság rideg betonfalába ütközött. Az 1950– 53-as koreai háború a visszaszorítás/felszabadítás politikájának legkorábbi, sokáig tulajdonképpen egyetlen sikeres példája volt. Az óceán vize által körülölelt félsziget múlt századbeli főkormányzók szoktak a lengyel alattvalókkal szemben. Nem fogott kezet a lengyel fogadóbizottság tagjaival, rögtön ott a helyszínen lehordta őket, mint hálátlan és hűtlen rebelliseket. Az utána következő tárgyalásokon ultimátumszerű követeléseket állított fel. Mögötte ott tornyosultak a szovjet tábornagyok, a lengyelországi kaszárnyákban és körös-körül a lengyel határon riadókészültségbe helyezték a szovjet hadosztályokat. Valósággal úgy nyújtották át a szovjet legfőbb elnökségének követeléseit, mint ahogy Hitler ultimátumát adták át a második világháború kitörése előtt Hácha csehszlovák elnöknek Prágában. Ellent tud-e állni a szovjet csapatok abroncsai közé szorított, szovjet ügynököktől elárasztott Lengyelország a moszkvai parancsnak? Huszonnégy óráig a béke és háború kérdése beretvaélen volt. A lengyel vezetők nem hátráltak meg, s ezzel a jelek szerint újra egy, a szovjet hatalmi érdekeltségébe kényszerített nemzet lépett a szabadság fáradságos és kockázatos útjára.” A kommentár szerint Lengyelország ezzel Irán, Finnország és Jugoszlávia útjára lépett. Lengyelország sajátos geopolitikai helyének és szerepének rövid vázolása után a szöveg így folytatódik: „A sztálini gyarmatbirodalom, amely 1945 óta Kelet-Európára nehezedett, Lengyelország önállóságával végképpen értelmetlenné és tarthatatlanná válik. [...] Gomułkát, akit Hruscsov dührohamában árulónak minősített, a párt élére állították. [...] Moszkva nem mert erőszakhoz nyúlni. Túlságosan nagy nemzetközi kockázatot jelentett volna. Az eddigi szovjet politika teljes összeomlását idézte volna fel, végülis nem lehet a szuezi csatornánál a kis népek szuverenitásáért lelkesedni, és Varsóban a népszuverenitást követelő tömegekre tüzelni. Tito és Mao magatartása után az sem kétséges, hogy a szovjet nemcsak az Egyesült Nemzetek Szervezetében szigetelődött volna el, hanem még a kommunista világban is. [...] Ha a lengyel kísérlet teljes eredménnyel jár, ez valószínűleg mélyreható következményeket idézhet elő a Kremlben, s döntően befolyásolhatja az ottani pozícióharcot is.” A kijelentő és a feltételes módot, s ezzel párhuzamosan a múlt idő bizonyosságát a jelen idő bizonytalanságával keverő szöveg példái mind történelmileg, mind korabeli kontextusukban félrevezetőek, a varsói eseményekre vonatkozó megállapítások pedig sokban tévesek. A kommunista Lengyelország Gomułkával az élén ugyan bővíthette saját önálló mozgásterét, visszaszerzett szuverenitásról azonban szó nem volt. Sebők Tibor [Radnai Endre]: Kiharcolhatja-e a szovjet hatalmi befolyás alá került kis állam nemzeti függetlenségét? Nemzetközi hír- és helyzetmagyarázat. SZER, 1956. 10. 22. 20:50. http://1956. osaarchivum.org/document/15128 (Utolsó letöltés: 2021. 05. 10.). Leiratát lásd: http://szer.oszk. hu/felvetel?i=2021664112&n=1956-10-22-20-50-nemzetkozi-hir-es-helyzetmagyarazat (Utolsó letöltés: 2021. 05. 10.)
