M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
214 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal háború, pontosabban a harmadik világháború kitörésétől való félelem kontextusába helyezve könnyen belátható, hogy Washington milyen alapvető és fájó dilemmákkal szembesült 1956 októberében. Kelet-Európa majdani felszabadításának ideologizált gondolata (ez volt a roll back vagy liberation, azaz a visszaszorítás vagy a felszabadítás), a hozzá kapcsolt amerikai propagandával, mely az Amerika Hangján és a Szabad Európa Rádión keresztül sugározva valósult meg, közvetlen ütközésben állt az 1950-es évek megosztott Európájának katonai realitásaival, melyben – alapvetően az általam fentebb ismertetettek okán – a containment , a feltartóztatás politikája5 volt érdemben megvalósítható. 1956 elején készült amerikai jelentések maguk is rámutattak, hogy „az USA képességei [...], hogy alapvető változásokat érjen el a szatellitek status qu ó ját illetően igen korlátozottak maradnak”. 6 Bár állást foglaltak a kommunistaellenes tevékenységek, illetve a passzív ellenállás fedett akciókban való támogatása mellett, e jelentések is felhívták a figyelmet arra, hogy Washington külpolitikájában jelentős inkonzisztenciák (egyszersmind divergens elképzelések) nyilvánulnak meg. Jó eséllyel senki nem sejtette, hogy ezen „inkon zisztenciák” hamarosan élet és halál kérdésévé válnak a Sztálin örökösei uralta keleti blokkban. Tudjuk, hogy 1956 nyarára Eisenhower elnökként maga is egyértelműen támogatta Nyikita Szergejevics Hruscsov szovjet főtitkár az SZKP 20. kongresszusán elhangzott „titkos beszédének” mind teljesebb mérvű, propagandacélú kiaknázását a nyugati sajtó nyilvánosságában éppúgy, mint a vasfüggöny mögé bezárt nemzetekhez szóló rádióadásokban, a Szabad Európa Rádióban (Radio Free Europe ) és az Amerika Hangján (Voice of America ). 7 Utóbbi kapcsán a CIA vezetése már az ez 5 A hidegháború legeelső szakaszában a Harry S. Truman elnök által 1947 márciusában meghirdetett Truman-doktrína containment -je 1950–51 előtt inkább volt ad hoc , az adott helyzetre adott válasz, semmint megfontolt, koherens és konzekvens politika. Eredetileg sem a védelmi miniszter Louis Johnson, sem a pénzügyminisztérium nem támogatott egy fokozódó amerikai szerepvállalással, és így fokozódó védelmi kiadásokkal járó amerikai politikát. A legendás Dean Acheson vezette State Department azonban elérte, hogy politikai tervezőrészlegük feje, Paul Nitze e célra egy bizottságot híva létre, jelentést készítsen az elnöknek. A fentebb említett NSC-68 ebből nőtt ki. Kávássy János Előd: Sodrásban . A Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai a hidegháború végjátékában. Budapest, Cepoliti, 2019, 57–58. 6 A Nemzetbiztonsági Tanácsnak felelős, 1953 és 1961 között működő, Műveleti Koordinációs Bizottság (Operations Coordinating Board – OCB) 1956. február 29-i jelentése az NSC 174 -ről. FRUS , 1955-1957, Volume XXV, 121–128. 7 Hruscsov „titkos beszédének” terjesztése valójában a CIA-n belül fogalmazódott meg igényként. Az egyik vezető elemző, Ray Cline jelezte Frank Wisnernek, hogy szerinte terjeszteniük kellene a szovjet főtitkár az SZKP 20. Kongresszusán elmondott beszédének leglényegesebb elemeit. Wisner, a maga részéről nem teljesen meggyőződve, továbbította ezt Alan Dullesnak, aki 1956 júniusának első vasárnapján magához hívatta Cline-t. Miután az elemző meggyőzte a CIA főnökét
