M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
21 M. Kiss Sándor: Értékek mentén Ha más nem, az 1945. november 4-ei választások világosan visszaigazolták Bajcsy-Zsilinszky fenntartásait. A száraz számadatok nélkül is egyértelmű, hogy a magyar társadalom 80-20%-ban polgári berendezkedésű társadalmat akart, amelyben párthovatartozástól függetlenül, az eszmei áramlatok és a rájuk épülő mozgalmak tükrében jelentős szerepet játszott a Magyar Testvéri Közösség, a szabadkőművesség és a szociáldemokrácia is. Ez volt a többpártrendszerű demokrácia eszmei alapja, ezt kellett 17%-os támogatottsággal Rákosinak és társainak felszámolni. Most csupán egy röpke pillanatra ugorjunk előre az időben. Egy 1970-es „felülvizsgálati” anyagban olvashatjuk a következőket: „[...] az összeesküvés – Földalatti Fővezérség, Magyar Testvéri Közösség pere – nem csupán egy középosztálybeli titkos társaság műve volt, hanem rajtuk keresztül lényegében a Horthy-rendszer uralkodó körei nyújtották csápjukat a népi hatalom felé.” Ezután következik a lényeg: „Ami a háború utolsó évében »ellenállás« jogcímen a hatalom átmentése érdekében nem sikerült, azt kívánta a volt uralkodó osztály új helyzetben egy konspirált osztaga révén, erőszakos úton, illetve polgári demokratikus mezben elérni.” Egy másik bekezdésben a horthysta elemek „hivatalból kirendelt” ellenállásának keletkezéséről, működéséről beszél, „különös figyelemmel arra, hogy az uralkodó körök mely csoportjait képviselő személyektől kaptak erre utasítást”.15 A vizsgálat szövege tipikus példája a politika kriminalizálására támaszkodó történethamísításnak, amely más-más formában mind a Rákosi-, mind a Kádár-rendszer sajátja volt. A Magyar Testvéri Közösség-i per lényege – bár önmagában is fontos következtetések levonására nyújt alkalmat – egy folyamat láncszemeként is megkapja valódi tartalmát. 1950 elején jelent meg egy cikk a Szabad Nép hasábjain. Íme néhány részlet ebből: „[Péter Gábor] a politikai rendőrséget illegális munkában kipróbált kommunistákra építette, tehát régi szervezett munkásokra, a németek elleni fegyveres harcban kitűnt partizánokra. Ők voltak azok, akik a felszabadulás utáni hónapokban elfogták a fasiszta tömeggyilkosokat, hogy a dolgozó nép ítélkezhessen felettük” Majd így folytatódik a szöveg. „Az országot romlásba dönteni akaró kártevő banditák egész sorát juttatta az Államvédelmi Hatóság az igazságszolgáltatás kezére. Felszámolták a köztársaság elleni összeesküvést, munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a párt el tudja kergetni Nagy Ferencet és cinkosait. Az Államvédelmi Hatóság felfedte Sulyok [Dezső], Pfeiffer [Zoltán], Peyer [Károly] hazaáruló üzelmeit, segített leleplezni a jobboldali szociáldemokratákat, Csornoky [Viktor] kémbandáját...”16 E gondolatme -15 A jelentés szerzői: Ács Ferenc rendőrezredes, dr. Horváth István rendőr alezredes és Benedek Endre rendőr őrnagy. Idézi: Baczoni Gábor: Négy törvénysértő per utóélete. In: Államvédelem a Rákosi-korszakban. Szerk. Gyarmati György. Budapest, Történeti Hivatal, 2000, [239–362.] 246., 252–280., 285–306. 16 Éles fegyverünk az Államvédelmi Hatóság. Szabad Nép, 1950. 01. 20. 3.
