M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
207 Marschal Adrienn: A politikai foglyok szövetségei... Az ugyanakkor meglepő é s a recski táborral kapcsolatos titoktartásra és hall gatásra jellemző, hogy 1957-ben a Magyar Nemzet újságírója sem volt tisztában azzal, hogy a recski tábort a Nagy Imre-féle amnesztia következtében már 1953 őszére felszámolták, így ebből a táborból más rabmunkahelyekkel ellentétben nem a forradalom szabadította ki az elítélteket. Ezért írt úgy a volt internáltakról, mint a recski internálótáborból az „ellenforradalom” által (tehát 1956-ban!) kisza badított foglyokról. 171 A sajtóhoz hasonlóan elfogultak voltak az MSZMP dokumentumai is, például az újpesti forradalmárokról készült jelentésben a volt politikai foglyokat nemcsak fasisztáknak, hanem kémeknek, diverzánsoknak és a nép ellenségeinek nevezték. „Az ellenforradalom során kiszabadított és az ellenforradalom előtt szabadon engedett politikai foglyokból, kémekből, diverzánsokból, a legsötétebb fasiszta elemekből, a nép legádázabb ellenségeiből alakult meg a Magyar Politikai Foglyok Bajtársi Szövetsége.” 172 PER A POFOSZ VOLT TAGJAI ELLEN A forradalom leverését követően kezdetét vette a megtorlás, ami idővel a forradalom alatt megalakult politikai foglyok szövetségének tagjait is elérte. Még a megtorlás alakítói is egyetértettek azonban abban, hogy csak azok ellen indíthatnak eljárást, akik valamilyen tisztséget vállaltak a megalakult érdekvédelmi szervezetekben vagy fegyvert viseltek. Akik „csak” részt vettek az Urániában tartott gyűlésen, illetve beléptek a szervezetekbe, azok ellen nincs jogalapja cselekedeteik számon kérésének. A volt elnökség tagjai, így Kiss Dániel és Benkő Zoltán, valamint sokan mások is emigráltak, így ellenük nem indíthattak eljárást. Az itthon maradottak közül az első letartóztatásokra 1958-ban került sor. Március 31-én tartóztatták le Labundi Tihamért, majd másnap Zsohár Györgyöt, és megkezdték kihallgatásukat. Erről kezdetben még azt jelentették, hogy „az ügyben további letartóztatások és nagyszámú kompromittált személyek felderítése várható”.173 Az ügy kimenetele 1958 nyarára kétségessé vált, ekkor már az sem volt biztos, hogy eljut a vádemelésig, ezért felmerült az is, hogy az előzetesben lévő letartóztatottakat „csak” internálni fogják. „A vizsgálat kimenetelét nem lehet látni a tekintetben, hogy bírói úton üldözhető bűncselekményekkel lehet áttenni egy nagyobb csoportot a szervezet teljes felderítése mellett a fővárosi ügyészségre. A fentiek alapján 171 Az októberi ellenforradalom pártjai... i. m. 1957, 4. 172 Feljegyzés az újpesti „ellenforradalmi” eseményekről, 1957. február 16. XXXV. 9.b/11. MSZMP IV. kerületi bizottsága, 44. 173 Szalma – Temesi: Jelentés..., 18.
