M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)

2. fejezet: Közös sors

208

Sorsok és horizontok

2. Közös sors

javaslom Labundi Tihamér és Zsohár György közbiztonsági őrizetbe helyezését a nyomozás egyidejű megszüntetése mellett.”

174

Internálásukra azonban nem került sor, mivel augusztusban letartóztattak további három volt elítéltet – Sárdy Györgyöt, Adler Vilmost és Morvai Ferencet. Kihallgatásuk után mind az ötük ellen vádat emeltek, és 1958 decemberében megtartották a bírósági tárgyalást. A december 19-én kihirdetett ítélet szerint a bíróság az öt vádlott mindegyikét bűnösnek találta, s szervezkedésben való részvételért 1 év 2 hónap és 1 év 6 hónap közötti büntetéseket szabott ki rájuk. A POFOSZ a Kádár-korszakban – a többi 1956-ban megalakult érdekvédelmi szervezethez és párthoz hasonlóan – nem működhetett. A volt politikai foglyok a rendszerváltoztatásig Magyarországon csak a börtönökben, titokban szerveződhettek, szervezeteik nyilvános működésére pedig csak az emigrációban volt lehetőség.

175

174 Összefoglaló jelentés (1958. 06. 27.). ÁBTL 3.1.9. V-144223 Labundi Tihamér, 138. 175 Erről bővebben lásd ÁBTL 3.1.2. M-18130 „Csorba Pál”; illetve Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985 I. Budapest, Európa, 1989.