M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
169 M. Kiss Sándor: Egy sortűz „furcsa” háttérrel majd tüzet vezényelt. Az épület védelmét egy honvédalakulat is biztosította, annak tagjai nem lőttek. A sortűznek – a körülményei nincsenek tisztázva – három halálos áldozata lett, és öt sebesültje. Az éjszaka folyamán a párt vezetői és az ÁVH irányítói eltűntek a városból. 30 Az ÁVH, amely „a párt ökle” volt, nehezen viselte, hogy a budapesti Rádiónál a felkelők éppúgy megverték, mint az ország különböző helyein (vidéken ráadásul fegyver nélkül). A sortüzek történetét vizsgálva szembeötlő a honvédség és az államvédelmisták magatartása közötti különbség. Feltűnő az is, hogy ahol határőrök avatkoztak be az események menetébe, annak halál lett a következménye. Példa erre Berzence, Mórahalom és Mosonmagyaróvár. Lehetne itt azzal is érvelni, hogy a határőrség is az államvédelem szervezete volt. Ez esetben azt gondoljuk, hogy nem ez a megfelelő magyarázat. Kopácsi Sándortól tudjuk, hogy a fegyverhasználat mind a katonaságnál, mind a rendőrségnél, mind az államvédelemnél, illetve a határőrségnél azonos volt. Más volt azonban a kiképzés során a fegyverhasználat célja az egyes fegyvernemeknél. Könnyen belátható, hogy egy határőrnek nincs módja, főként az akkori időszakban a határ mentén mindazokat az előírásokat betartani, amit a parancs tartalmaz. Sajnos azt kellett látnunk 1956-ban, hogy a határőrség tömegoszlatás közben a Parlament előtt éppúgy viselkedett, mint az említett három városban. Elsősorban azokat a vezetőket tartjuk felelősnek a határőr-sortüzekért, akik a parancsot úgy adták ki, hogy ezzel a kiképzésből fakadó sajátossággal nem számoltak. Szót kell ejteni itt a szovjet katonák által leadott sortüzekről. A Vörös Hadsereg megszálló, támadó hadsereg volt, amely nem számíthatott a lakosság rokonszenvére. A szovjet katonák fenyegetettségérzése tehát adott volt. Ez tragikus következményekkel járt október 24-én Székesfehérvárott és október 27-én Örkényben. Örkényben 27-én csendes felvonulás volt. A tömeg méltósággal és fegyver nélkül vonult fel, miközben keresztülszelte az országutat. Ekkor a tüntetők felé szovjet ék közeledett. „Miután a gk.-k továbbindultak, sorozatlövő fegyverrel a tömeg közé lőttek, valamint a lefekvő tömeg közé 2 db kézigránátot dobtak. Ennek következtében egy polgári felnőtt személy és egy 2 és fél éves kislány meghalt a helyszínen, valamint 9 sebesült lett, akikből egy haslövéssel a kórházban meghalt.”31 A szovjet hadsereg viselkedése nem hagyott kétséget a felől, hogy megszálló hadseregként viselkedett-e, vagy sem, és hogy háborúban érezte-e magát, vagy sem. A harmadik tényező, s erről már különböző összefüggésben szót ejtettünk, a sortűz célja. S ez a szál vezet el bennünket a politikához. 1956. október 23-án késő este fegyveres felkelés tört ki a kommunista diktatúra ellen. Október 23-án 30 A 33. lövészezred jelentése (Zalaegerszeg). HL 56-os gyűjtemény, 3. ő. e.; A Zala Megyei Kiegészítő Parancsnokság jelentése. A Járási Kiegészítő Parancsnokság jelentése . HL 56-os gyűjtemény, 6. ő. e. 31 A 66. tarackos tüzérezred jelentése (Táborfalva). HL 56-os gyűjtemény, 2. ő. e.
