M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
170 Sorsok és horizontok 2. Közös sors és 24-én a forradalom, majd a szovjet csapatok fővárosba vonulása után a szabadságharc fegyveres eseményei szinte kizárólag a fővárosra korlátozódtak, miközben a vidék feszülten figyelt. A 24-én kora hajnalban létrejött MDP KV Katonai Bizottsága azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a fegyveres lázadás leverésének feltételeit. A Katonai Bizottság feladata ekkor az volt, hogy mérje fel a helyzetet, koncentrálja az erőket, szervezze meg az együttműködést a szovjet alakulatokkal, és mozgósítsa a feltételezetten meglévő kommunista munkástömegeket az „ellenforradalom” elleni harcra. Mint tudjuk, a Katonai Bizottság törekvései nem utolsósorban a fejetlenség következtében kudarcba fulladtak. A következő lépés, amelynek a végrehajtása szintén a Katonai Bizottságra várt: a főváros elszigetelése a környező vidéktől – a vasútszállítás leállítása –, illetve a katonai egységek bevetésével az esetleges tüntetések megakadályozása, illetve felszámolása. Ekkor még nem volt cél a megtorlás, sokkal inkább a vidék megfélemlítése, lecsendesítése, emberáldozat nélkül. Erre a feladatra az ÁVH az iránta megnyilvánuló gyűlölet miatt nem volt alkalmas. Határozott parancs volt arra, hogy az ÁVH maradjon a falakon belül, s ne kerüljön közvetlen érintkezésbe a lakossággal. A tömegoszlatás feladatát tehát honvédségi alakulatok kapták a honvédelmi miniszter parancsa alapján, aki beszámolási kötelezettséggel tartozott a Katonai Bizottságnak. A forradalom és szabadságharc felszámolása a rádióban folyamatosan sugárzott hírek ellenére sem sikerült. Ekkor került előtérbe szovjet javaslat alapján a katonai diktatúra kikiáltásának a terve, amelyet a Katonai Bizottság magáénak vallott, s a terveket mind koncepcionálisan – katonai közigazgatási diktatúra –, mind személyre bontva végrehajtásra javasolt is. A központi terv nem sikerült – lásd Gyurkó kinevezésének elmaradását –, de néhány vidéki városban – Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Baján stb. – a terv megvalósult. 26-án az egész országban a forradalom melletti rokonszenvtüntetések kezdődtek, amelyek kombinálódtak az ÁVH elleni fellépéssel, illetve a szovjet típusú jelvények eltávolításával. Miközben Pesten elkezdődött a politikai vita, amelyben a meghívás elmaradása ellenére a Katonai Bizottság is részt vett, az egész országban végletesen kiéleződött a helyzet. A Katonai Bizottság tagjai kivétel nélkül a fegyveres visszacsapást követelték, a Nagy Imre-szárny ezzel ellentétben a politikai kibontakozás útját kereste. Vidéken ekkor kezdődött el a doktriner vonal féktelen tombolása. A halált hozó sortüzek leadásában a Katonai Bizottsághoz szorosan kötődő Gyurkó tábornok mellett az ÁVH alakulatai és a vidéki balos pártfunkcionáriusok jártak az élen. Földes Lászlótól32 azt is tudjuk, hogy a Katonai Bizottság és a megyei titkárok között folyamatos volt a kapcsolat. A vita 28-ára dőlt el, a kibontakozást 32 Földes László (1914–2000): politikus. 1956 júliusa és októbere között a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) póttagja. Az október 24-én megalakuló, a forradalom elleni
