M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
151 Erdős Kristóf: Rendpárti forradalmárból... a Nagy Imre-párti „revizionista” kommunista lett az 1. rendű vádlott. 1945 óta párttag és valóban odaadó híve volt Nagy Imre reformpolitikájának. A „horthysta” szerepét a 2. rendű vádlott, Tihanyi Árpád magyar–történelem szakos tanár kapta, akinek édesapja az első világháborúban szerzett vitézi címet, később 50 holdas vitézi birtokot kapott, ő maga pedig hadapród őrmesterként a második világháború frontján sebesülést szenvedett. A „klerikális reakció” megtestesítőjének szerepét a 3. rendű vádlottra, Gulyás Lajos református lelkészre, volt kisgazdapárti politikusra osztották. Az „ingadozó kispolgár” a 4. rendű vádlott, Varga Ernő, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia igazgatója lett. A „lincselő csőcselék” szerepét az 5 – 13. rendű vádlottakra osztották ki. 84 Miután 1957. június 4-én az ügyész halálbüntetés kiszabását kérte Gulyásra, az egyházi vezetés Madar esperes javaslatára az Elnöki Tanács mint kegyelmezésre jogosult testület közvetlen megkeresését tűzte ki célul. Bár az esperes és vele együtt Győry püspök „megtévedtnek” tartották lelkésztársukat, felelősséget éreztek életéért, valamint három kiskorú gyermekéért.85 Amikor 1957. június 10-én a győri bíróság hamis vádak alapján kihirdette a Gulyásra kiszabott halálos ítéletet, életbe lépett a korábban egyeztetett forgatókönyv: Muraközy Gyula, a konventi iroda megbízott vezetője és Buza László dunántúli főgondnok elkészítette a kegyelmi kérvénytervezetet. Buza a kezdetektől fogva óvatosan állt az ügyhöz, és Győry püspöknek azt javasolta, hogy ne az Egyetemes Konvent, hanem a dunántúli egyházkerület kérje a kegyelmet. „Nincs kizárva, hogy a hasonló kérdésekben nem lesz azonos a püspököknek, illetőleg helyetteseiknek az álláspontja s nehéz helyzetbe juthatnánk, mint konventi elnökség egy esetleges későbbi esetnél, ha mostani eljárásunkra, mint precedensre történhetnék hivatkozás” – indokolta a főgondnok. Péter János tisztántúli református püspöknek mint az Elnöki Tanács tagjának közbenjárását azonban nem tartotta helyesnek.86 A szegedi tanszékvezető jogászprofesszor főgondnok tehát akár további esetektől tarthatott. 1957 nyarán ugyanis még nem tudhatták, hogy ki lesz a következő református Gulyás után, akit halálra ítélnek. A megtorló gépezet tehát elérte célját, alkalmasnak mutatkozott az egész társadalom megfélemlítésére. Péter Jánostól pedig feltehetően félhettek, hogy politikai hatalma birtokában velük, egyházi vezetőkkel is leszámol majd. Mivel Horváth teljes mértékben elutasította kérésüket, módosítottak a követendő stratégián, elvetve az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztüli közbenjárás lehetőségét. Előre gondolkodva, 1957. június végén az Elnöki Tanács elnökének, Dobi Istvánnak személyes megkeresését és előzetes tájékoztatását 84 Kiss Antal (5. r.), Weintráger László (6. r.), Szalai Ferenc (7. r.), Cziffrik Lajos (8. r.), Zsigmond Imre (9. r.), Molnár Ferenc (10. r.), Kóródi Károly (11. r.), Fekete István (12. r.), Sipos Dezső (13. r.). 85 A vonatkozó dokumentumokat közli: Erdős i. m. 2018, 54–59. 86 DREL I.1.b. 549. doboz, 1310–1311/1957. Közli: Uo. 2018, 61–63.
