M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
152 Sorsok és horizontok 2. Közös sors tűzték ki célul, arra az esetre, ha másodfokon helyben hagynák a halálos ítéletet. 1957. július elején tervezték felkeresni Dobit, de ez az elnök nyári szabadsága miatt elmaradt. Végül az ősz folyamán sem kerítettek rá sort. Győry módosított a Buzáék által elkészített kérvény szövegén, illetve – szemben a főgondnokkal – arra jutott, hogy két kérvényt nyújtsanak be: az egyiket a dunántúli egyházkerület, a másikat az Egyetemes Konvent nevében.87 A dunántúli kérvény szövege zésében Harsányi György, a Konvent jogi osztályvezetője is segített, aki Madar esperes mellett az ügy másik motorja lett. 1957. június végén abban állapodott meg a Konventen Buza, Harsányi, Madar és Muraközy, hogy amint a Legfelsőbb Bíróság meghozza az ítéletet, a kegyelmi kérvényüket azonnal, személyes úton eljuttatják Dobihoz. 88 1957 szeptemberében az ügy nemzetközi figyelmet kapott, miután észak-európai evangélikus egyházi vezetők is felléptek Gulyás érdekében,89 amelyről több magyar kortárs is értesült.90 A nyugat-európai református egyházak, így a nyugat németek, a hollandok és a svájciak ellenben hallgattak az ügyben.91 1957 nyarán és őszén magánszemélyek is lépéseket tettek Gulyás életének megmentése érdekében, vállalva ennek esetleges veszélyekkel is járó következményeit. Gulyás özvegy édesanyja – Bereczky Albert dunamelléki püspök közvetítésével – könyörgött fia életéért Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél. A levelet Bereczky 1957 őszén továbbította Dobinak, maga is kegyelmet kérve a levéli lelkipásztor számára. 92 1957 nyarától közel fél évig, amíg ki nem írták a másodfokú tárgyalás időpontját, függőben volt Gulyás ügye. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy másodfokon megerősítik-e a halálos ítéletet, tehát Gulyást valóban ki fogják-e végezni. Győry püspök kegyelmi ügy során betöltött pozitív szerepét beárnyékolja 1957. december 6-i püspöki jelentése, amelyben a megtorló hatalom retorikájának megfelelően nyilatkozott az első fokon halálraítélt lelkészről: „Gulyás Lajos 87 Buza az Egyetemes Konvent nevében írott kérvénnyel szemben kifogást emelt. Vö. DREL I.1.b. 549. doboz, 1327–29/1957. Közli: Uo. 2018, 70–71. 88 A vonatkozó dokumentumokat közli: Uo. 2018, 64–65., 71–79., 83. 89 Közli: Uo. 84–87, 89–101. 90 Márkus Mihály: Dunántúl főhajtása. In: Kövy i. m. 1999, 7; illetve „Nagy Márton”: Jelentés (1959. 06. 19.). Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3. 1. 2. M-19432/1, „Nagy Márton”, 118. Közli: Erdős i. m. 2018, 121–122. 91 Heinrich Hellstern, a Svájci Evangéliumi Egyházak Segélyszervezetének (HEKS) főtitkára 1956 nyarán Budapesten járt (Vö. DREL I.1.b. 549. doboz, 1310–1311/1957. Közli: Erdős i. m. 2018, 61–63.) Elképzelhető, hogy Hellstern értesült Gulyás ügyéről és erről tájékoztathatta a nyugatnémet, a holland és a svájci református egyházakat. 92 DREL I.1.b. 549. doboz, 1454/1957; Bereczky Albert püspök Dobi Istvánhoz intézett előterjesztése Gulyás Lajos kegyelmi ügyében (1957. 09. 10.) RL A/1c 1957/2326. Közli: Erdős i. m. 2018, 81–82.; 88.
