M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
150 Sorsok és horizontok 2. Közös sors sem válogatnak.80 Ezután Horváth előterjesztésére tartóztatták le a korábban említett nyolc ismert budapesti lelkészt. Az 1957. márciusi letartóztatási akción kívül számos más, főként vidéki református lelkipásztort, illetve világi hívőt internáltak, vagy helyeztek előzetes letartóztatásba. Érdekükben a református egyház legfőbb kormányzó testületének – az Egyetemes Konventnek – elnöksége 1957. május közepén előterjesztést nyújtott be az Állami Egyházi Hivatalhoz. Az előterjesztésben szereplő lelkészek letartóztatása, illetve rendőri felügyelet alá helyezése folyamatos volt. A megfélemlítés a diktatúra eszköztárának fontos részét képezte, ezért többeket durván megvertek: köztük Marosi József oroszlányi, Sípos István kisújszállási és Csikai Kálmán solti lelkészt is. 81 Az Állami Egyházügyi Hivatal elnökére Gulyás ügyében továbbra sem számíthatott Győry püspök. Gulyás a Földes Gábor és társai per harmadrendű vádlottja lett. A büntetőperes eljárásra való hivatkozással Horváth János ismét hárította a püspök segítségkérését: „ez bűnügy, s bele szólni nem lehet”. 82 Mivel az egyházül dözés látszatát kerülte a diktatúra, Gulyást is egy politikai perben ítélték el. A győri pernek a hatalom különös jelentőséget tulajdonított: „A bűnügyből megállapítható volt, hogy a győri és móvári [mosonmagyaróvári] ellenforradalmi cselekmények szorosan beletartoznak az országos eseményekbe. Az előkészületek egybeestek a budapesti előkészületekkel” – írta Gyepes István, a Győr megyei bíróság elnöke Nezvál Ferenc igazságügy-miniszternek. A koncepció szerint a Győrben megalakult Dunántúli Nemzeti Tanács, és így a per első három vádlottja – Földes Gábor, Tihanyi Árpád, illetve Gulyás – hathatós támogatást nyújtott ahhoz, hogy a „reakciós erők kiszoríthassák a kormányból a kommunistákat s a kormány egyre inkább alkalmasabbá váljék a kapitalista restaurációra”.83 Mivel Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke még bírósági tárgyalása előtt 1957 augusztusában öngyilkos lett, és a tanács vezetőinek többsége Nyugatra menekült, nem tudtak a többi megyéhez hasonló pert rendezni Győr-Sopron megyében. A Földes-perben az „ellenforradalom szellemi vezetőinek” szerepét a következőképpen osztották ki. Földes Gábor a győri Kisfaludy Színház vezető rendezője, 80 Horváth János beszédét közli: Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez. Dokumentumok a Református Megújulási Mozgalom és az Országos Intézőbizottság tevékenysége, valamint a megtorlások történetéből. Szerk. Ladányi Sándor. Budapest, Kálvin, 2006, 363–378. 81 Jegyzőkönyv az Egyetemes Konvent Elnökségi Tanácsának üléséről (1957. 05. 17.), 5. pont, 3–5. Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára (MREZsL) 3.a. 22. doboz, I. 6. tétel. Közli: Erdős i. m. 2018, 48–51. 82 DREL I.1.b. 549. doboz, 968/1957. Közli: Erdős i. m. 2018, 52–53. 83 Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Budapest, Hamvas Intézet, 2001, 263; Gyepes István: Levél Nezvál Ferencnek (1957. 06. 26.). MNL OL XIX–A–2–q, 4. doboz, 2713/1957.