M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
148 Sorsok és horizontok 2. Közös sors 1957 elején felmerült két prominens református egyházi személyiség elleni intézkedés lehetősége: Ravasz Lászlóé, az 1948-ban politikai kényszerrel lemondatott, majd 1956 novemberében visszahívott püspöké, illetve a budapesti teológiai dékán, egyben hivatalban lévő püspökhelyettes Pap Lászlóé. Végül legfelsőbb utasításra ők ketten lekerültek a listáról, és nyolc ismert budapesti református lelkipásztort tartóztattak le, akiket néhány hét múlva szabadon bocsátottak. 1957 májusában a politikai rendőrség felvetette Pap László népbíróság elé állítását, de a javaslat lekerült a napirendről.71 A kádári egyházpolitikának nem volt célja olyan nyilvános kirakatperek megrendezése, mint amilyeneket korábban a Rákosikorszakban, 1948–1949-ben Ordass Lajos evangélikus püspök és Mindszenty József hercegprímás, bíboros ellen folytattak. Új típusú totális diktatúra épült: sokkal burkoltabb eszközökhöz folyamodott, ugyanakkor a társadalom és benne az egyházak totális ellenőrzése és a megfélemlítés volt a célja. Az 1956–1957-ben elkövetett brutális papgyilkosságokkal72 és Gulyás Lajos 1957 szilveszterén történt jogerős bírósági ítélettel való kivégzésével a diktatúra célja minden kétséget kizáróan a példastatuálás volt. Eredményes eszköz volt ez arra, hogy az egész társadalom számára üzenjenek: ha velük megtörténhet, bárki más is áldozattá válhat. 73 Gulyás Lajosnak nem volt felhőtlen a viszonya az egyházi vezetéssel, szókimondó természetéről ismerte mind esperese, Madar Zoltán, mind püspöke, Győry Elemér. Bár a református egyház vezetése a pártállam felé lojális volt, fontos megvizsgálni, hogy ebben a koordináta-rendszerben mit tettek meg Gulyásért. Madar esperes már a Kisalföld ben megjelent rágalmazó cikket olvasva rosszat sejtett, és erről tájékoztatta püspökét, „nehogy a biztosan várható szomorú 71 Kiss Réka: Fejezetek a budapesti reformátusság második világháború utáni történetéből az 1970-es évekig. In: Reformátusok Budapesten 2. Tanulmányok a magyar főváros reformátusságáról . Szerk. Kósa László. Budapest, Argumentum – ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék, 2006, [1369–1421] 1403–1407. Pap László egykori dékánt és püspökhelyettest végül elmozdították Budapestről, 1958 szeptemberében a Tolna megyei Murgára helyezték segédlelkésznek. 1963-ban Szamosközi István püspök azonnali hatállyal felmentette, és rendelkezési állományba helyezte, két hónap múlva pedig nyugdíjazta. 72 Ezek közül Brenner János rábakethelyi káplán meggyilkolása a legismertebb. További katolikus papok meggyilkolásának történetéről számol be Szabó Csaba, így Kováts Ferenc (Gencsapáti – Szombathelyi Egyházmegye), Szekuli Pál (Öskü – Veszprémi Egyházmegye), Kenyeres Károly Lajos (Tiszavárkony – Váci Egyházmegye) eseteiről. Vö. Szabó Csaba: Katolikus papok mártíriuma a forradalom után. In: Halálra ítélve... i. m. 2018, 92–101. 73 A kádári egyházpolitikáról lásd legújabban Földváryné Kiss Réka: A Kádár-kormány első éve. A megtorlás és a korai egyházpolitika.; Fejérdy András: A kádári megtorlás és a katolikus egyház 1956 után.; In: Halálra ítélve... 40–50.; 52–60.
