Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon igazgatási reformjainak megtorpanása nem véletlenül esik egybe a hitbizományról232 alkotott 1936. évi XI. tv. elfogadásával. A közigazgatási szakma korabeli progresszív köreiben és később társadalmi mozgalmaiban233 egyértelműen megjelentek azok a vélemények és törekevések, hogy a túlzott centralizációt meg kell szüntetni, az egyéni és helyi felelősséget pedig erősíteni kell. A közigazgatás gyökeres reformja mellett szükséges a választójog kiszélesítése, a helyi ügyek állam általi bekebelezésének megszüntetése. A helyi előjárók kinevezését váltsa fel a helyi érdekeknek alávetett választás. A javaslat megfogalmazta azt is, hogy a vármegyék fölött alakuljanak kerületek, amelynek legfőbb döntéshozó szervét a vármegyék közgyűlésének soraiból válasszák. Az igazgatás reformjával együtt szükségesnek látták a „föld helyes megosztását", az általános választójog bevezetését. Csak abban az esetben láttak lehetőséget a községi és törvényhatósági önkormányzati szervezetek reorganizálódására, ha a fenti gazdasági és politikai változások bekövetkeznek. Az egész társadalmat átható reform megvalósulását követően bíztak abban, hogy alulról megindul a közigazgatás újjáépítése is, amelynek első lépése a falu megreformálása, a helyi társadalmak újraélesztése.234 Weis István két egymást kizáró közigazgatási modellt vázolt föl. Az egyik a hatalmat egy bizonyos, meglehetősen szűk társadalmi réteg kezében hagyta volna. E modell megakadályozta volna a fejlődő társadalmi erők szabad érvényesülését. A közhatalom felülről és mindig parancsolóan avatkozott volna be, alkalmazva a kényszer eszközét, a polgárokra ráerőszakolta volna a saját akaratát, és ezzel az egész társadalmat a természetes organizmusából egy mechanikus alá- és fölérendelt tömeggé változtatta volna. Ezzel szemben élt egy másik nézet, amely azon a felismerésen alapult, hogy a szabadon érvényesülő energiákkal mindig 232 Hitbizomány (fideicommissum): el nem idegeníthető, meghatározott öröklési rendnek alávetett vagyon. Öröklési rendjét nem az ősiség általános szabálya, hanem a hitbizományt alapító határozta meg. Magyarországon a XVII. században honosodott meg. A hitbizomány Spanyolországban fejlődött ki és onnan terjedt el (Magyar Katolikus Lexikon). 233 A népi írók mozgalma tárta fel legőszintébben a vidék szociális állapotát, és fogalmazta meg a falu megújításának programját. Németh László A minőség forradalma című kötetében kifejtette a „tájhaza" gondolatát. A tájhaza, az autonóm közösségek társadalmi cselekvésének színtere, amit az egyén „át tud ölelni", azaz közvetlenül képes érzékelni, és eséllyel tud hatni rá. Egyúttal az a köztes tér, amely a vidéki Magyarország többségét bevezetheti az akkor korlátokkal védett és eltorlaszolt nemzetbe; „Adjátok vissza az embernek a tájhazát, tudatosítsátok körülmények és munka, lélek és láthatárral kiölelt világ kapcsolatait, a haza tapinthatóbb és szerethetőbb lesz. A nemzet melegedő-tüzeit a tájhazák közepén kell kigyújtani. A kis egység, melyet még ismerünk s melyben minket is ismernek, több embert enged be a nemzeti életbe, s a milliókhoz közelebb fekvő kultúrköröket teremt. A görög polisz közösségteremtő piacaira van szükség." Forrás: Németh Lászl ó: A minőség forradalma. I. kötet. Budapest, 1992, Püski, 557. 234 Weis István: A közigazgatási reform a Magyar Jogászegyletben. Magyar Közigazgatás, 1920/25,3-4. 96
