Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet... nagyobb sikert lehet elérni, mint a szigorú keretekben kényszereszközöknek alávetve. Az emberek a legjobban természetes helyi kapcsolataik révén s a legkevesebb erőfeszítéssel elégíthetik ki a szükségleteket.235 Hencz Aurél szerint ez a község és a vármegye érdekellentéte volt, a vita legerősebben a járás körüli polémiában hegyeződött ki. A község elsőbbségét hangsúlyozók tábora támadta a járási főszolgabíró hivatalának intézményét. A járás funkcióinak egy részét a községekbe telepítették volna, illetve járási szinten külön önkormányzat létrehozását javasolták. A köztes önkormányzatok létrehozását a települések szabad akaratára bízták volna. Azon helyi önkormányzatok esetében, amelyek nem tudták kielégíteni helyi szükségletüket, és a társulást sem szorgalmazták, ott megengedték volna a külső kényszert. E nézet szerint a községek szabad szövetkezése hozhatta volna létre a vármegyéket is. Ez a közelítés visszatér 1990-ben a rendszerváltoztató törvényhozás több vitájában is.236 Az 1920-as évek diskurzusának lényegi kérdése volt, hogy a közigazgatási reform lentről, vagy föntről induljon-e el? A reformot előkészítő polémia valós kérdéseket tett fel, mivel az ország igazgatási rendszerének szerkezete akkora már teljesen eltért a valós társadalmi igényektől, amit csak felerősített egyes országrészek elvesztése. A törvénytervezet érintette a járások és a megyék nagyságát, székhelyét, a népes alföldi tanyák önálló községekké alakítását (amit a kiterjedt határú alföldi városok akadályoztak), az alsó fokú hatóságok gyors megközelíthetőségének a kérdését, valamint indítványozta a mezővárosok számának növelését különösen a városhiányos térségekben. A nemzetgyűlés végső döntésével akkor elodázta a megyerendezés és ezzel együtt a területpolitika új alapokra helyezésének lehetőségét. Ideiglenes megoldást fogadott el. Bár kilátásba helyezte a későbbi területrendezést, azonban a törvény végleges maradt.237 A húszas évek vége felé a területrendezés és az igazgatási reform kérdése újra előtérbe került. Mindezt szükségessé tette az akkori konszolidációs politika, amely az államháztartás egyensúlyának visszaállítása érdekében a közigazgatás gazdaságossági elvének érvényre juttatására tett kísérletet. Fölvetődött a centralizáció és decentralizáció kérdése, és ezzel együtt újra előkerültek a megye válságának a nehézségei.238 Weis István a vármegye és a község ellentétét a francia klasszikus közigazgatási iskola azon tételével igyekezett kezelni, amely azt vallotta, hogy igazgatni 235 weis István: Kétféle közigazgatás. Magyar Közigazgatás, 1921/46,1-20. 236 LXIII. tv. országgyűlési vitája az önkormányzatokról. In: Parlamenti Napló, CD 1990-1998. Plenáris ülések jegyzőkönyvei. Budapest, 2000, Magyar Országgyűlés Képviselő-tájékoztatási Iroda. 237 Hencz i.m. 1973, 297. 238 Bernát István: Decentralizáció. Magyar Szemle, 1927/1,10. 97
