Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet... A Trianon utáni időszak reformtörekvései A Trianon utáni helyzet aztán új területi-statisztikai országrészbeosztást kívánt, de lényegében ez sem szakad el az agrárium igényeitől.229 Az első világháború utáni időben a regionális térszervezés, mint lehetőség, tovább fönnmaradt, s bizonyos értelemben az erre irányuló törekvések erősödni látszottak, de a területpolitika számára mindez nem jelentett igazán megközelíthető megoldást. A több megyét is magában foglaló országos kerület230 szerinti tagolást több társadalmi és gazdasági körülmény akadályozta. Először is nem alakultak ki azok a városok, amelyek a kerületeknek (régióknak) a centrumtelepülései lehettek volna. Budapest népessége agglomerációjával együtt tízszer nagyobb volt a főváros után következő legnagyobb városunk, Szeged lakosságánál. Az ipar is erősen a fővárosban koncentrálódott. A vidéki városok eltérő jellegét mutatja, hogy népességük ötödé a mezőgazdaságból élt. A városi népesség elérte ugyan az ország népességének harmadát, de ipari jellegű városban az ország lakosainak alig negyede lakott. A vidéki népesség ötödé szórványosan, illetve külterületi településen, tanyán lakott. A vidéki centrumok hiánya, népességének aránytalan elhelyezkedése, erős agrárkötődése, az akkor modernnek tekintett ipari és városi jelleg hiánya nem kedvezett a megyék feletti regionális térstruktúra kialakulásának. Helyi szinten az önkormányzat kifejlődését továbbra is gátolta a polgári középosztály hiánya vagy gyengesége. A falvak fejlődését akadályozta a latifundiumok dominanciája. A paraszti népessége 70-75%-ának a földbirtoka nem haladta meg az öt katasztrális holdat, alig több mint két és fél hektárt. Az alacsony jövedelemképződés és a földtulajdon hiánya nem engedte meg a vidék polgárosodását. A virilizmus231 szűkítette annak lehetőségét, hogy a vidéki népesség akár a helyi, akár az országos politikába bekapcsolódjon. A feudális elemeket magában hordó választójog következtében falvaknak és a mezővárosoknak a területpolitikában való hatékony megjelenésére nem volt esély. Az 1920-as évek 229 Konkoly-Thege Gyula: Magyarország földmívelése jellegzetes gazdasági vidékek szerint. Magyar Statisztikai Szemle, 1925, 230 Bibó István a hetvenes évek elején a régió kifejezés helyett az országos kerület kifejezést ajánlja, mivel az előbbit túl általánosnak, az utóbbit kifejezőbbnek tartja. Bibó István: Közigazgatás, területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Válogatott tanulmányok. Budapest, 1986, Magvető, III. kötet, 153. 231 A virilizmus a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv. A virilizmus Magyarországon porosz mintára honosodott meg a kiegyezés után. A törvényhatóságok és a községek közigazgatásának rendezéséről szóló 1870. és 1871. évi, továbbá a Budapestet létrehozó 1872. évi törvények vezették be a törvényhatósági bizottságok és a községi képviselő-testületek választásánál. 95
