Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon kormányzatok gazdag életvilága. Az erős területi joghatóságok alól a növekvő városok nehezen tudtak kibújni. Helyi önkormányzataink minden bizonnyal jobban megerősödtek volna egy olyan területi beosztásban, amely gyorsabban képes reflektálni a változó gazdasági és társadalmi folyamatokra. A városok gyorsabb fejlődésük esetén nagyobb szerephez juthattak volna az ország területpolitikájának alakításában. Lényegileg a kiegyezés óta általános tendencia, hogy a kormány felügyeleti jogköre szélesedett a megyék és az önkormányzatok rovására. Első lépésben leválasztották a törvényhozást és az igazságszolgáltatást a területi igazgatásról, majd korlátozták a megyei tisztviselők helyi választásának lehetőségét. Az állam sorra telepítette különböző dekoncentrált szerveit (tanfelügyeleti rendszer, építészeti hivatal, erdőfelügyelet, csendőrség stb.) a területi önkormányzatokhoz, amelyek a megyei joghatóságtól függetlenül működtek, és közvetlenül kormányzati kontroll alatt tevékenykedtek. A kormány a 19. század végére a vármegyék és önkormányzatok határozatalkotási tevékenységére is kiterjesztette felügyeleti jogát.226 Annak ellenére, hogy a központi kormányzat sorra államosította a megyei és helyi önkormányzatok tevékenységét, az államigazgatás nem lett egységes. A század utolsó reformkísérletének számító törvénycsomag előterjesztőjének szavait idézve: „vármegyéinkben a jótól a rosszig, a kevésbé jónak és a kevésbé rossznak a legkülönfélébb változataiban csaknem 63 féle közigazgatása van".227 A századvéget szerteágazó viták jellemezték. A fölvetések és javaslatok azonban a gyakorlati politika számára nem hoztak sok eredményt. Az önkormányzatiság intézménye nem szélesedett, hanem inkább szűkült, az államigazgatás pedig kellő mértékben nem tudott modernizálódni, mivel a vármegyei struktúra csökkenő erővel, de útját állta ennek. A megyei ellenállásnak mindenféleképpen kárvallottja lett a város és a kisebb településeket összefűző járás. A járás nem tudott a falusi Magyarország önálló önkormányzati szintjévé válni, megmaradt a megye dekoncentrált szervének. A megyére telepedő állami szervek ugyan korlátozták a megyei joghatóság működési területét, de ez nem jelentette az alsóbb szintek autonómiájának növekedését.228 Az akkori KSH elnöke, Keleti Károly az 1880-as években fölvetette az akkori ország kerületekre (régiókra) való tagolásának a lehetőségét is, de ez az ötlet csupán a gazdaságszervezésre korlátozódott, és elsősorban a mezőgazdasági viszonyokat tartotta szem előtt. 226 Henczi. m. 1973, 677. 227 Perczel Dezső előadói beszéde a törvényjavaslat általános vitája megkezdésekor, 1891. május 29-én Budapesten. Képviselői Napló, 23. kötet, 221-222. 228 Henczi. m. 1973, 677. 94
