Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
И. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században... való ellátás teljes körűvé tételét, szennyvízelvezetés- és -tisztítás fejlesztésének gyorsítását és a távbeszélő-hálózat rendkívüli elmaradottságának mérséklését. Ezekre a feladatokra azonban nem biztosították a tényleges forrásokat és más feltételeket, ezért a korábbi területpolitikai gyakorlat okozta károk és elmaradások lényegében nem mérséklődtek. Az említett országgyűlési határozat ténylegesen csupán üres gesztus maradt a vidék számára. Mindennek ellenére az új koncepció vitathatatlanul szakított a korábbi centralizáló gyakorlattal, ennek nyomán pedig megszülethetett a tanácsok finanszírozásának reformja. A tanácsi gazdálkodás korrekciója növelte a helyi tanácsok önállóságát, s ezzel közelített az önkormányzati jelleghez, de az elosztás új rendszerét nem vonta maga után, mivel a helyi fejlesztések lehetősége nem gyarapodott. A településfejlesztés gyakorlatában az alapvetően redisztributív és paternalista jellegen nem változtatott az a tény sem, hogy tágabbá tették a helyben képződő pénzforrások helyi felhasználásának lehetőségét, némileg csökkentették a megyék elosztó szerepét azáltal, hogy a redisztribuciós források elosztása elsődlegesen normatív szempontok szerint történt.179 Az évtized közepén kiderült, hogy a fejlesztésre szánt pénzforrások nagysága nem növekedett, bár a források megszerzésének normatív rendszere némiképpen javította a gazdálkodás feltételeit a községekben azáltal, hogy a „fejkvóta" elosztásában elmozdulás történt a falvak javára. A céltámogatásokból azonban a városok részesedtek (lakásépítés, középfokú területi szolgáltatások), és megmaradt a rezsim elosztás-politikáját meghatározó, „kijárásra" épülő alkumechanizmus. Az új elosztási rendszer feltételezte, hogy az erősödő decentralizáció mellett növekszik a szétaprózódó fejlesztési forrásokkal rendelkező tanácsok közötti kooperáció.180 A társulási hajlandóság azonban csekélynek bizonyult még a szorosabb érdekközösséget megkívánó agglomerációkban is. A nyolcvanas évek második felében külön kormányprogram készült a gazdaságilag elmaradott térségek támogatására, amire külön pénzalapot is létrehoztak. A megyei koordinációban tartott tervezés azonban nem hagyta megváltoztatni a korábbi megyei presztízssorrendet, amely a megyék közötti elosztás arányát mindig is tükrözte. A megyei „szükségletszámításokra" építő támogatási-elosztási rendszerben továbbra is keményen első helyen tartották magukat a privilegizált megyék és a főváros. A kormányprogram lényegében nem tudta elindítani a város és vidék közötti gazdasági és társadalmi különbségek felszámolását, enyhítését. A rendelkezésre álló eszközök szűkössége és az elosztási rendszer alapvető gyakorlatának 179 Enyedi György: Településformáló folyamatok és településpolitika Magyarországon. Valóság, 1989/8, 62-72. 180 Rechnitzerjános-Smahó Melinda: Területi politika. Budapest, 2011, Akadémiai Kiadó, 456. 69
