Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon A település- és területfejlesztési célok eléréséhez rendelt intézményrendszer a korábbi gyakorlathoz képest annyiban változott, hogy 1956 után a településfejlesztéssel kapcsolatos szakmai előkészítő tevékenységet és részben a döntéshozatalt is az Építésügyi Minisztérium (ÉM) hatáskörébe utalták. Ez a lépés egy szakszerűbb regionális tervezés reményét adta, amit az is igazol, hogy 1958-ban az ország egész területét átfogó, regionális vizsgálatot indítottak el. A vizsgálatok eredményeit először 1960-ban összegezték azzal a céllal, hogy megalapozhassák a közép- és hosszú távú (5 és 20 éves) gazdasági tervezés munkálatait.115 A tervezet azonban ezúttal sem törekedett a helyi ismeretekre és szélesebb politikai legitimációra. A területfejlesztésre vonatkozó terveket úgy készítették el, hogy abba nem vonták be a megyéket, a városokat és a községeket. Még az érintett települések és területi egységek vezetőit sem kérdezték meg, azaz a helyi érdekeket teljesen figyelmen kívül hagyták. Az 1957 óta folyó település- és területfejlesztési kérdésekkel kapcsolatos munkálatok szintéziseképp 1963-ban megszületett Magyarország településhálózat-fejlesztési tanulmányterve. A tanulmányterv szemléletében változatlanul a nehézipart fejlesztő gazdaságpolitikai szempontok érvényesültek. Három legjellemzőbb vonása a rideg és hierarchikus településosztályozás, a centralizációba vetett túlzott hit, a fejlesztéspolitikában az iparosítás mindenhatóságának az elfogadása volt. A településeket ezúttal is funkcionális hierarchiába sorolták, aláfölé rendeltségi viszonyt alakítva ki közöttük, és lényegében változatlanul hagyták a korábban megtervezett régiókat, alrégiókat, falukörzeteket is. Az ország területét kilenc régióra bontották Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, Pécs, Győr, Szolnok, Szeged, Debrecen és Nagykanizsa központtal. A regionális fejlesztési tervek lényegében nem vetették fel a területrendezés új rendszerét, ami az igazgatást és regionális politikát érintette volna, azaz az ország régiókra és alrégiókra osztása a tizenkilenc megyés igazgatási rendszert nem bontotta meg. Elkészítették az egyes régiók településhálózati alaptervét is, melyben az alábbi hierarchiaszinteket különböztették meg: régióközpontok, régió-társközpontok, alrégió-központok, úgynevezett kiemelt települések, főfalvak, falvak, tanyák. Mivel azonban a területi irányítás legfontosabb apparátusa a megye volt, a hierarchiarendszer működésében tervezett kisebb léptékű körzetek, például falukörzetek, az igazgatási rendszer reformja nélkül aligha remélhettek bármilyen tényleges hatalmat, illetve fejlesztési forrást.116 Annak, hogy melyik település melyik kategóriába került, a korábbiakhoz hasonlóan most is rendkívül nagy jelentősége volt, mert a települések ennek megfe-115 Belényi i. m. 1996, 129. 116 Vági Gábor: Mit ér egy község? Mit ér egy megye? In: Magunk, Uraim. Szerk. Horváth M. Tamás -Péteri Gábor. Budapest, 1991, Gondolat, 125-146. 52
