Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon tál szemben, amelynek legfőbb szerve a congregatio generalis, avagy a közgyűlés volt. A vármegyei közgyűlés statútumot alkotott, adót vetett ki, országgyűlési követet választott, akinek instrukciókat fogalmazott, kihirdette a kormányzati rendeleteket és nemesítést, tiltakozásokat tárgyalt és továbbított, gondoskodott a hadsereg hadtápfeladatairól, ellenőrizte a védműveket, a nemesség hadképességét, és végül, de nem utolsósorban itt zajlott a tisztújítás és csökkenő mértékben (a 18. századig) az ítélkezés. Max Weber A nem legitim uralom című tanulmányában75 - mint erre korábban utaltunk - áttekintő vázlatát adja a nyugati város kifejlődésének és a városok tipológiájának. Összegyűjti annak az autonómia-rendszernek az elemi összetevőit, amely a nyugati várost várossá tette, illetve mássá formálta, mint a tőle térben és/vagy időben különböző ókori és keleti városok. Ha szemügyre vesszük az önvédelmi, saját bíráskodás és jogrendszerek, az egységes szervezetek és az önigazgatás létrejöttének gyötrelmes útját a középkori európai városokban (5-15. század között), és mellé állítjuk a magyar nemesi vármegye alkotmánytörténeti fejlődését (13-19. század között), több hasonlóságot vélünk felfedezni.76 A nyugati város közhatalmi, autonóm szervezetének kiépülése az esküközösségi testvériséggel kezdődött, és a hűbérúr által kinevezett helyi bíró engedélyezésével folytatódott. A folyamat az önrendelkező városi szervezet élén álló tanácsig és consulig vagy polgármesterig követhető. A nyugati város szervezetének belső szabályzó rendjét meghatározó statútumok alkotásának joga fokozatosan került a városi polgárok jogkörébe. A korábban heterokefálisan szabályozott szervezeti rendet autonóm szabályozás váltja fel. A magyar királyi vármegye, hasonlóan a nyugati városhoz, heteronómból autonómmá válik, és a heterokefális vezető-kiválasztást fokozatosan felváltja az autokefális vezetői kiválasztás rendje. A fejlődés útja várispántól (comes castri), udvarbírótól (comes curialis castri) a megyei közgyűlés által választott alispánig (vicecomes) vezet. A nemesi vármegye szabadságának (jogkörének) kiszélesedése során mint politikai szervezet igyekezett elérni, hogy kinevezett, delegált vagy megválasztott, de minden esetben saját jogkörben kiválasztható vezetője (alispán) legyen. A nemesi vármegye két elemét tekintve lényegében eltér a weberi városi jog mint önkormányzati jog modelljétől. Egyrészt a magyar vármegyében mindvégig ottmarad a központi hatalom reprezentánsa, a főispán, tehát a megye nem tudott teljesen önkormányzattá válni. Másrészt egy területre vonatkoztak a jogai számos településsel és érdekkel, s mind e mellett nem tudott sohasem olyan 75 Weber i. m. 1970. 76 Bódi Ferenc: Gondolatok az önkormányzatról. Debreceni Szemle, 1997/1,61-69. 38
