Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
I. Önkormányzatiság és területpolitika tőén, de az ország jelentős részén szinte semmilyen ipari üzem nem volt található. A vas- és acélgyártás a gömöri területeken fejlődött ki, aminek köszönhetően a vastermelés e században a hatszorosára nőtt. A könnyűipar is fejlődésnek indul ez idő alatt, de az csak a központi és északnyugat-dunántúli régiókban tudta megvetni a lábát.65 A városiasodás megrekedt a 15-16. század szintjén. A kalapos király korában az ország népességén belül a városlakók csak az 5%-ot érték el (Angliában a városi népesség aránya a 30, Flandriában 50, Franciaországban és Itáliában 20-23% volt. Városaink elhelyezkedése is egyenetlen volt, a jelentősebb szabad királyi városok az ország északnyugati területein „tömörültek". Délen és keleten ugyan ott voltak a nagyobb népességet magukba fogadó „agrártömörülések", ezeknek viszont hosszú időkig nem volt városi rangjuk. A mezővárosok (oppidumok) népessége meghaladta a városokét, de közjogilag nem voltak kiteljesedett polgári szerveződések, s ebből eredően az országos ügyekre való hatásuk, politikai súlytalanságuk miatt, csekély maradt.66 A városok többsége nélkülözte az élénk gazdasági és kulturális életet. Az országban jelentős ipari központok nem jöttek létre. Az új politika kialakulásának nyugati tényezői hiányoztak. Aktív politikai életet csak a nemesség élhetett, de annak többsége bezárkózott a rendi jogainak védelmét szolgáló megyei politikába. A rendi állam pedig csak a kiváltságok eltörlése révén juthatott el a modern alkotmányos polgári államhoz. Kosáry szerint Magyarország Kelet-Közép-Európában sajátos „peremzónában" helyezkedett el, amely a török elleni háborúk idején „aszinkronban volt" azokkal a gazdasági és társadalmi hatásokkal, amelyek a nyugat-európai fejlett „fennsíkon" elhelyezkedő országokból kiindultak. A 18. századtól kezdve azonban az epicentrumból érkező kihívások fejlődésre, felzárkózásra ösztönözték. Ezt bizonyítja - a szerző érvelése szerint - az, hogy a Nyugat művelődési és tudományos teljesítményei hamar áttörtek, és jelentős hatást fejtettek ki az oktatásban (református kollégiumok, evangélikus líceumok, piarista iskolák, jezsuita egyetem stb.), a közgondolkodás formálásában és a népnevelésben.67 65 Kosáry i. m. 1990. 66 Az adatok forrásai: Kosáry 1983,1990, 67 Az 1749-ben megnyílt Theresianum előkelő ifjú növendékei más európai udvarokhoz hasonlóan a főnemesi életforma, a francia nyelv, a rokokó divat és a világias szokások hatásai alá kerültek. Az ifjú magyar főnemesek, akik Bécsből hazatértek, vidéki kastélyaikban szalonokat tartottak, francia könyvtárat rendeztek be, és a felvilágosodás szellemi termékeit olvasták. A haladó gondolkodású köznemesség ifjai korszerű nevelést adó, világi, hivatali pályára felkészítő iskolákba járhattak. A patrióta és haladó gondolkodású vidéki nemesek szívesen felkarolták a szerényebb piarista rendet, amely komolyabb saját vagyon híján hajlékonyabban alkalmazkodott a kor elvárásaihoz, s a korszerű tanok terjesztője lett. A különböző felekezeti iskolák is hamar alkalmazkodtak a kor 35
