Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon veltségének". Magyarország a 19. század elején közjogi, társadalmi és gazdasági szempontból ugyanaz az állam volt, mint a 16. században. Mária Terézia úrbéri rendeletéit az 1790-es országgyűlés ugyan becikkelyezte, de ettől számottevő polgári középosztály és városi ipar nem fejlődött ki.61 Felemás módon és jelentős regionális különbségeket konzerválva, de megindult az ország felzárkózása a Nyugathoz. 1680 és 1800 között az akkori ország népessége megháromszorozódott, Európa népessége ez idő alatt megduplázódott. Azonban az ország népsűrűsége rendkívül eltérő volt: 1787-ben a nyugati határvidéken hatvanhét személyt, a keleti határvidéken viszont kevesebb, mint húszat számoltak négyzetkilométerenként. A dinamikusan növekedő népességet csak fejlődő mezőgazdaság tudta eltartani,62 amellyel együtt egy intenzív betelepítési politika társult.63 A mezőgazdasági termelés növelésében szerepet játszott a visszafoglalt országrészek szabad földterületeinek újra művelésbe vonása és ezzel egy időben az új, fejlett agrárkultúra behozatala, ami az udvar, valamint a felvilágosult nemesség ösztönzése nyomán rohamosan terjedt. A kincstárnak érdeke volt, hogy erősítse a paraszti gazdaságot, és megvédje a földesúri önkénnyel szemben, mivel csak az előbbi jelentett számára adóforrást; a nemesi rendek adómentességet élveztek. Az országon belül jelentős szintkülönbségek maradtak meg a termelési technika színvonalát és a „tudástőkét" illően. Az epicentrumból érkező innovációk elsősorban a Nyugat-Dunántúlon terjedtek el (keszthelyi Georgikon), az ország más tájain csak szigetszerűen hatottak (szarvasi gazdasági iskola), másutt fennmaradtak az archaikus gazdálkodási formák. Az ország kereskedelme és közlekedése Európához mérten nagyon fejletlen volt. Bécs és az Adria felé ugyan épültek utak (az akkori búzakiviteli „lobby" nyomására a Károly út elkészült Fiume irányába 1771-ben), de az ország belső tájai és régiói (különösen az Alföld) mostoha időjárás idején teljesen megközelíthetetlenek voltak a külvilág számára, és ezen a helyzeten csak a 19. század második felében meginduló ipari fejlődés változtatott. II. József utolsó éveiben ugyan meghirdetett egy nagyobb szabású közúti, vízi út- és csatornázási programot, de mint a többi reformkísérlete, ez is meghiúsult. Az ipar területén a fejlődés rendkívüli szélsőségeket teremtett. A Garam vidéki bányászat és színesfémkohászat európai technológia csúcsát képviselte,64 új eljárásokat fejlesztett ki a Selmecbányái bányásztisztképző iskolának köszönhe61 Szekfű i. m. 1917,171-225. 62 Kosáry Domokos: Újjáépítés és polgárosodás, 777 7-7867. Budapest, 1990, Háttér Lap- és Könyvkiadó, 464. 63 Bódi Ferenc: History of the Migrations in Hungary during the Modern Age. Central European Political Science Review, 2017/4, 182-208. 64 Montesquieu Európai utazásaiban külön cikkben számol be Selmecbányáról, amelyet Bécsből kitérve látogat meg a híres bányák és kohók miatt. 34
