Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

I. Önkormányzatiság és területpolitika

I. Önkormányzatiság és területpolitika

ja. Az előbbi az egész önkormányzatért, az utóbbi az önkormányzat szervezeti egységeiért felel.36

Azokban az államokban, amelyekben az önkormányzatok jelentős felhatalmazást kaptak a helyi ügyek intézésére, illetve elsőbbséget élveznek a hatáskörök szétosztásában, ott a decentralizáció elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a központ szerepe elsősorban a szabályozás, a koordináció, a társadalomirányító döntéshozatal, a végrehajtást pedig a dekoncentrált szervekre bízza. A decentralizáció során a központ ténylegesen megosztja hatalmát a területi döntéshozó szervekkel, amelyek nem alárendeltjei a központi szerveknek.37

Vannak feladatok, amelyek csak centralizáltan, illetve csak dekoncentráltan teljesíthetők. Például a magas vagy speciális szakértelmet igénylő néhány ügy, vagy országos jelentőségű ügyek esetében a döntéshez állami szintű információkra van szükség. Viszont vannak feladatok, amelyek végrehajtása inkább decentralizált szervezeteket követel. Különösen akkor, amikor az információk helyben állnak rendelkezésre, vagy amikor a politikai döntések hatása inkább helyben mérhető. Ugyanígy a decentralizáció előnyösebb, amikor az érintettek közvetlen reagálására van szükség ahhoz, hogy a döntések kellő kontroll alatt legyenek, vagy az érintett döntéshozók megerősítése, illetve leváltása szükséges ahhoz, hogy a kialakított politika stabilizálódhasson, illetve változzon.

Az, hogy a politikai rendszer működését centralizáció, illetve decentralizáció jellemzi, nem feltétlenül racionális döntéssorozat eredménye. Az erről szóló politikai döntéseket erősen meghatározza az állam korábbi történelme, közjogi berendezkedése, polgárainak politikai tudata (kultúrája) és a hatalmat gyakorló csoportok (elitek, pártok) magatartása, diskurzusa, pillanatnyi érdekei.

1.1. 4. Szubszidiaritás

Míg a 20. századi politikai gondolkodás és gyakorlat egyik alapvető rendezőelve a decentralizáció és a centralizáció dilemmája volt, a 21. század elején minden bizonnyal a globalizáció, a lokalizáció és az ezzel szorosan együtt járó szubszidiaritás dilemmája kerül az önkormányzást érintő közpolitikái közbeszéde.

A szubszidiaritás fogalma Quadragesimo anno XI. Pius pápa körlevelében jelenik meg38 1931-ben. Az egyház tanítását meghatározó irata megemlékezik

36 Bódi Ferenc: A holland demokrácia. In: Az elhagyott erő. Településmarketing a helyi társadalomban. Szerk. Jávorszki András. Kaposvár, 1998,19-31.

37 Pálné Kovács i. m. 1999, 8-16.

38 Pius XI. pápa: „Quadragesimo anno" kezdetű apostoli körlevele a társadalmi rend megújításáról. Budapest, 1931, Szent István Társulat.

25