Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon előbb torlódásokat okoz, majd később - elzárva a központok felé vezető csatornákat - teljes működési stopot idéz elő. Különösen igaz ez akkor, amikor egyszerre több „inger" éri a helyi szervezeteket. Lásd a kommunista rendszerek túlbürokratizálódását és az akut hiányt termelő újraelosztó társadalompolitikájának kudarcát.34 A politikai rendszer egészének tehát érdeke a lokalitás kellő autonómiájának a megléte. Ugyanakkor, ha az autonómia a lokalitás szintjén túl nagy, az a politikai rendszer széteséséhez is vezethet. Ha viszont túl kevés, akkor nehezebbé válik a politikai rendszer egészének működése: elveszítheti reflexivitását, kezdeményezőkészségét, rugalmasságát, mindazt, ami egy politikai rendszer racionális és legitim működéséhez szükséges. A decentralizáció dilemmájának modern kori felismerése a hatalommegosztásról folyó elvi és alkotmányozó vitákban gyökeredzik. A gyakorlati politika minden demokratikus polgári államban más és más megoldást hozott attól függően, hogy az ország politikatörténete és geopolitikai helyzete milyen megoldást engedett. A központi és helyi szervezetek közötti munkamegosztás szervezeti modellje így a decentralizáció és a dekoncentráció elvére épült. Az angolszász iskola megkülönböztet föderációt, devoluciót, delegációt vagy dekoncentrációt.35 Az önállóság mértéke a föderációban a legnagyobb, a devoláció a mérlegelési és politikai önállósággal rendelkező fölhatalmazás, míg a delegáció, illetve dekoncentráció a végrehajtási önállóság eltérő mértékét jelenti. A föderatív és devolutiv rendszerben a helyi vagy részrendszernek lényegében nincs szervezeti alárendeltsége a központtal szemben, azaz van autonómiája. A dekoncentrált szervezetekhez csak dekoncentrált, valamint delegált funkciók juthatnak, ellenben a képviseleti, önkormányzati szervezet decentralizált és dekoncentrált feladatokat egyaránt ellát, azaz az egyes funkciókat illetően másmás önállósága van. A központi és helyi szervezetek viszonyában kialakuló egyensúly a modern polgári politikai rendszerekben rendkívül összetett. Az önkormányzatok egészében nem lehet beszélni teljes autonómiáról, vagy a feladatok teljes decentralizációjáról, mivel az az egész politikai rendszer széthullásához vezethetne. A fejlett demokráciákban egy részrendszeren (egy önkormányzaton) belül о helyi hatolom vegyes rendszerű, azaz egyszerre tartalmazza a decentralizáció és dekoncentráció elemeit. Hollandiában a polgármestert (a tartományi főnök javaslatára) a királynő nevezi ki, a mellette működő törvénytartót pedig a képviselő-testület választ34 Kornai János: A hiány. Budapest, 1982, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 610. 35 Scruton, Roger: Dictionary of Political Thought. London, 1982, Macmillan Press, 760. 24
