Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
V. A rendszerváltást követő önkormányzati választások - helyi társadalom és helyi politika egymásra hatása az 1990-es években
V. A rendszerváltást követő önkormányzati választások... A tradicionális patriotizmust legitimitása, amely azon elven alapul, „mindig így volt", akkor nem működhetett, mert a rendszer lényegéből fakadóan a múlt lebontását tűzte ki célul. Az indulati töltésű hit legitimitása, amely újólag kinyilatkoztatott és példaszerű, sem lehetett, mert a szocializmusban hamar átláthatóvá vált az egalitárius hit követői számára is, hogy az egyenlőség nem mindenkire vonatkozik. Az orwelli világ megmutatta, „vannak, akik egyenlőbbek". Az értékracionális hit alapján fenntartott legitimitás, amelynek legtisztább típusa a természetjog, nem lehetett, mert épp annak alapintézményeit vágta vissza a szocialista rendet építeni akaró politika. A legalitáson nyugvó rend létezett, miszerint a résztvevők legitimnek tekintenek egy politikai rendet annak alapján, hogy az érdekeltek megegyeznek, vagy egyszerűen kényszer hatására azt elfogadják.406 A szocialista korszaknak csupán a legalitáson nyugvó legitim rend érvényessége volt kimutatható, bár a legitimitás alapját biztosító jóléti rendszer rendkívül törékeny gazdasági alapokra épült (korai nyugdíjazás, ingyenes egészségügy, teljes foglalkoztatás). A modern és úgynevezett stabil demokráciával jellemezhető társadalmak, nemzetek tartósan nem létezhetnek tradicionális kötöttségek, kötődések és értékracionális hit nélkül, mivel hosszú távon ez az erő tartja össze a régi közösségeket, és ez stabilizálja a modern államok politikai rendjét is.407 A legitim uralom először indulati töltésű hitre (természetjog rendjét feldúló) épülhetett (a '40-es évek végéig), majd a politika érvényességének alapját a kényszer jelölte ki (az 1963-as amnesztiáig), amely az 1970-es évektől fokozatosan átcsúszik az érdekeltek megegyezésén nyugvó legitim rend felé, és centrumába a relatív jólét került. A szocialista kor előtti államrend értékelvű hiten nyugvó legitim rendje az egyház, az iskola és a család életvilágára és intézményeire épült. A szocialista rend nyíltan, később burkoltan a korábbi intézmények megszüntetésére, illetve „forradalmi" átváltoztatására, átlényegítésére tett kísérletet. A teljes sikeréhez nagyon jól tudta, hogy a munkáját „a klerikális és a reakciós" vidékkel kell kezdenie. A szocializmus a helyi tradicionális rend alapvető intézményeit iktatta ki a falvak, a kisvárosok életvilágából. A korábbi legitim államot megtestesítő jegyzőt, az egyházat képviselő papot és tiszteletest, a nevelést szolgáló tanítót s végül a szabad individuumot jelentő gazdát (kulákot). A korábbi hatalom legitimitását biztosító intézmények lebontása után a helyi közösségek szétesése és szétbontása következett be, amelynek betetőzése az 1970-es évekre tehető, amikor a helyi tanácsokat és téeszeket felső utasításra összevonták. 406 Weber i. m. 1987, 63. 407 Lipset, Seymour Martin: Homo politicus. Budapest, 1995, Osiris Kiadó, 81. 183
