Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
IV. Sikeres helyi önkormányzatok - a helyi siker mérhetősége
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon szólnak az emberek" közérzülete szolgálta. A helyi közelégedettséghez többnyire nem kellettek nagy tettek; például egy községben a temetőkertet húsvétra azért hozták rendbe, vagy az iskolaudvart azért takarították fel hétvégére is, hogy a faluban élők érezzék, van, aki ezzel is törődik. E vidéki helyi közélet gyakorlatát, a közügyek menetét, a döntések rendjét, preferenciáit a mindennapok folyamata határozta meg. A vezetők és vezetettek közötti kommunikáció közvetlen, nyelvezete autentikus, hangneme kijelentő volt. Az önkormányzat (képviselőtestület és a polgármester) a község hétköznapjaiba simulva igazodott saját közössége elvárásaihoz. A klasszikus értelemben nem volt civil közélet, mivel a közösségben nem voltak jelentős formalizált érdekérvényesítő csoportok. Nem is lehetett, hiszen annak nem volt meg az egzisztenciális háttere, azaz a tulajdonos polgárság és széles középosztály. Ebben a közegben a szociális érzékenység különösen felértékelődött mint társadalmi érték, amelyben a szűkebb közösséghez tartozók megvédték a védtelen egyént - a szolidaritás, szociális érzékenység, felelősségtudat, együttérzés ott hétköznapi érték volt. A 1990-es években a „polgár" fogalma összenőtt a „demokrácia" fogalmával. A vidéki Magyarországon ez a kettő nem találkozott, nem találkozhatott egymással. Nyitott kérdés, lehetséges-e viszonylagos jólétet és demokráciát létrehozni nem polgári keretek között, azaz az önálló egzisztencia (gazdálkodó) jelenléte és a formalizált civil társadalom nélkül? Vidéken, a falvakban néhány családi vállalkozáson kívül nem volt önálló egzisztencia, nem volt olyan polgári szervezet sem, amely megfelelt volna a korszak víziójában felvázolt ideál-tipikus képzetnek. A vállalkozások, a vállalkozók a falvakból nagy számban kiszorultak, és csupán a nagyvárosokban maradtak meg a kilencvenes évek végére. A falusi népesség nagy része vagy eltartott, nyugdíjas, szociálisan támogatott, feketevállalkozó, illegális munkavállaló vagy jobb esetben alkalmazott volt. A közösségépítő sikeres típusában kirajzolódott az az új vízió, amelyben a demokratikus intézmény alapvető intézményévé a helyi önkormányzat vált. Ebben a korporativ demokráciában a való világ kommunikációja döntötte el, hogy egy település mennyire lett helyi társadalma előtt sikeres, elfogadott, összességében racionális, azaz önön lehetőségeivel hatékonyan sáfárkodó, azaz egy valódi önkormányzat. d) típus: Csak elrontani lehet A jó földrajzi, társadalmi és gazdasági adottságú településeken a vezetők kreativitása kevésbé tudott érvényesülni. A sikert jobban meghatározták a spontán piaci, illetve makrogazdasági viszonyok, mint a helyi irányító csoportok ügyessége, amely a fenti típusokat jellemzi. A helyi önkormányzatnak e típusban egy 164
