Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
IV. Sikeres helyi önkormányzatok - a helyi siker mérhetősége
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon lesztési források jelentős része országos alapokból volt lehívható. 1996-tól ugyan megjelentek a megyei fejlesztési források, de ezek lényegében nem befolyásolták a korábbi alkumechanizmusokat és szerepeket. A fejlesztési forrásokért folytatott sikeres versenyt alapvetően befolyásolta a kistérségben történő integrátori szerepvállalás és az országos szintekre (Budapestre) eljutó hírnév, reputáció. Az előbbihez a jó szervezőkészség mellett olyan polgármesterek (és más tisztségviselők) is kellettek, akiket a kistérség polgármesterei megválasztottak a megyei fejlesztési tanácsokba vagy más hasonló grémiumokba. E pozíciók kiválóan alkalmasak voltak arra, hogy segítségükkel jó kapcsolatokat lehessen kiépíteni, és a nagypolitika világából információkat lehessen szerezni. Erre a kapcsolatépítésre az eldugott falvak sikeres polgármesterei, különösen első ciklusuk idején, igen nagy gondot (és tegyük hozzá, személyes költséget) fordítottak. Kapcsolatok léte országos szervezetek vezetőivel, a kormányzat operatív szintű végrehajtóival és elöljáróival döntő fontosságú volt. Először ösztönösen, később tudatosan törekedtek arra, hogy a kapcsolatokat ne árnyékolja be pártszín vagy politikai irányzathoz való tartozás kínos múltja. A függetlenség szempontjai fontosak voltak a minisztériumokban, például a főosztályvezetői szinteken helyet foglalók vagy a szakértői hálózatokban dolgozók körében, akiket a független polgármesterekkel való munkakapcsolat nem kompromittált. A községek vezetőinek a kistérségekben is szükségük volt legitimációjuk erősítésére, amelyet az első években (1990-1995) a szerveződő kistérségi társulásokban, településszövetségekben lehetett megszerezni. Először különböző igazgatási (körjegyzőségek), intézményfenntartó (iskola, egészségügyi stb.) településtársulások szervezése adott alkalmat, majd később a kistérségi közműberuházások (vízvezeték-, gázvezeték-hálózat, telefon, esetenként szennyvízvezeték stb.) kínáltak lehetőséget. A szervezők, akik kiemelkedtek a kistérségekből, lényegében a többiek fölé emelték saját községeiket is. A sikeres polgármesterek fiatal, diplomás, jó fellépésű, új polgármesterek, illetve kisebb számban korábbi „reformtanácselnökök" voltak. E különös térségi politizálás aktív magját adó települések halmaza véleményem szerint kétféle ideáltípusba volt sorolható: 1. Azok, amelyek egy-egy közmű beruházásán és működtetésén túl eljutottak az összetettebb területpolitizáláshoz is. A kezdeti helykereső évek után együttműködésük már egyesületi formában, komplex fejlesztési programok alapján zajlott. Kapcsolatokat építettek ki az országos és megyei kutatást, innovációt szolgáló intézményekkel és szervezetekkel (egyetemi, akadémiai kutatóintézetek), amelyekkel partnerként működtek együtt. Ebben a társulási formában a települések között nem alakult ki formális központ, primus inter pares elven intézték közös ügyeiket, nem törekedtek nyereségmaximalizálásra egymás, de más külső szervezet, önkormányzat ellen sem. Munkájuk kölcsönösségre épült, és céljuk egy 156
